9. fejezet: when someone you love makes bad choices

MEGINT késtem, tudom... és most nagyon nagyon nagyon sokat. Ne haragudjatok, de nem nagyon volt időm a nyáron. :((
Köszönöm, hogy azért komiztatok, nézegettétek a blogot, hogy lesz-e új rész. Amint láthatjátok; lett új rész! 3 szereplő szemszögébe és bepillanthattok, bár az utolsó kicsit rövidre sikerült, de a folytatásban majd kiderül, hogy mi történt. :))
Remélem attól még, mert ilyen lassú vagyok, azért továbbra is olvasni fogjátok... :)

Hayley szemszöge

-Azért küldtek ide, hogy megjavulj. Nem hiszem, hogy jó kezdés lenne az első napodon lógni - oktatott ki Faith az iskolához vezető úton.
-Én nem nevezném lógásnak. Csak bemutatkozok. Majd találkozunk. -intettem neki és elindultam egy másik úton. Nem jött utánam, ő is belátta, hogy reménytelen. Igazából fingom sem volt arról, hogy merre jártam. 10 perc sétálás után egy boltba tévedtem és megpróbálkoztam a cigi vásárlással. Kudarcba fulladt ugyanis nem szolgálnak ki 18 évnél fiatalabbakat. Káromkodva hagytam az üzletet, ezzel kifejezve a nem tetszésemet.
-Hé lógós! - halottam egy rekedtes hangot magam mögül - Mi járatban erre? - megfordultam és a tegnap látott göndör gyerekkel találtam szemben magam.
-Gondoltam itt lehetne egy kis "friss levegőt" szívni. - adtam választ a kérdésére.
-Így már világos. - nyúlt a zsebébe. - Kérsz egy szálat? - nyújtotta felém a cigis dobozt. Kivettem, majd kihalásztam a zsebemből a gyújtót. Meggyújtottam a szál végét, beleszívtam egy nagyot és éreztem, ahogy a füst bejárja a tüdőm minden szegletét.
-Amúgy - fújtam ki a benntartott füstöt- nem tudsz valami helyet ahol 18 éven aluliaknak is kiadják?
-Mindenhol kiadják csak itt nem, úgy tűnik sikerült kifognod az egyetlen helyet. - nevetett a szerencsétlenségemen.

-Neked nem kéne az egyik padban figyelmesen hallgatni amit a tanárok mondanak? -jogos kérdés volt pont tőlem.
-Kéne. - rántotta meg a vállát. Azt hiszem őt sem érdekli, hogy mit kéne és mit nem, ebben hasonlítunk. Szívtam egy utolsó slukkot, majd elpöcköltem a cigarettát.-Kösz a cigit. -mondtam, majd továbbindultam egy utca felé.
-Csak így itt hagysz? - húzódott féloldalas mosolyra a szája.
-Úgy tűnik. -mentem tovább. Ő is belenyugodott abba, hogy "csak úgy otthagytam", ugyanis egyedül folytattam utamat. Az utcából kifordulva egy parkhoz értem, majd egy eldugottabb helyen letelepedtem. Van egy sanda gyanúm, hogy ma nem látogatom meg az új iskolámat. Bedugtam a fülhallgatómat majd a szememet lecsukva merültem el a zene világában. Green Day, KISS, Nirvana, Guns N' Roses és AC/DC dalai csengtek a fülemben, míg valaki meg nem zavart.
-Az én helyemen ülsz. - szólt hozzám rekedtes hangján a göndör srác.
-Asszem most már az enyém. -dugtam vissza a fülhallgatómat. Szemforgatva leült mellém, majd kivette az egyik fülest és áthelyezte a saját fülébe.
-Ramones nincs? - kérdezte.
-De van. - gondoltam, hogy azért kérdezte, hogy hallgassuk azt, de miután kérdés nélkül kivette a fülemből a fülest, nem hiszem, hogy válogatnia kéne.
-Átkapcsolsz?
-Nem. -válaszoltam. Nem vagyok az a barátkozós fajta. Néha rám jön, de elég ritka alkalom. Így feküdtünk egymás mellett, ő puffogot, amiért nem vagyok hajlandó átváltani, én pedig ügyet sem vetve rá pihentettem a szemeimet.
-Olyan vagy, mint egy rossz férj. -jelentette ki, majd belenyugodott, hogy azt hallgatunk, amit én akarok.
-Te pedig, mint egy rossz feleség. Rossz a szereposztás...
-Fordíthatunk rajta asszony. -húzódott huncut mosolyra a szája. Ilyenkor egész aranyosan néz ki, nem egy lógós fajtának.
-Nem hiszem. - mondtam, majd megint becsuktam a szemem, ezzel jelezve, hogy ennyi elég volt belőle mára...

Faith szemszöge

Miért nem vagyok egy kicsivel is határozottabb és meggyőzőbb?? Akkor talán nem kéne minden egyes percben azon aggódnom, hogy Hayley éppen merre barangol, mert az iskolapadban ülne. Már annak is örülnék, ha legalább az iskolában tartózkodna.
-Minden rendben? -állt mellém Zayn az óra után.
-Hát... nem tudom merre van Hayley. Azt mondta, hogy "bemutatkozik" azzal, hogy lóg, de nem gondoltam, hogy az egész napot ellógja. Fel kell hívnom apát. - vettem a kezembe a telefonomat, de Zayn megállított.
-Nyugi, hagyjad! Melyik normális tinédzser nem lóg?? - nevetett fel, azzal az édes nevetésével, de a kérdésére nekem csak egy bizonytalan, feszengő mosolyra futotta. - Hé', te még nem lógtál??! -nézett rám kidülledő szemekkel.
-Ami azt illeti...még meg sem fordult a fejemben.
-Ezen változtatunk! Holnap velem indulsz el a suliba... - mosolygott huncutul. - nem fogunk beérni. -súgta a fülembe. Leheletén éreztem a cigi és a mentol illatát és mire sikerült magamhoz térnem, ő már otthagyott. Megráztam a fejem és elindultam a terem felé, ahol belevethetem magam a biológia utálatos világába...

***

Apáék tudnak Hayley lógásáról és egyáltalán nem repestek az örömtől. Megtudtam, hogy Hayley Harryvel volt, aki elmondása szerint idegesítő, nyomulós és igazán cuki. Furcsa összeállítás. Mivel Hayley nem volt beszélgetős kedvében, ezért bőven volt időm tanulni... körülbelül fél évre előre megtanultam mindent, de a tudat, hogy holnap csalódást okozok a szüleimnek, elszomorít, de még is izgatott vagyok, hiszen Zaynnel tölthetem az időt. Annyi mindent szeretnék tőle kérdezni, de ő olyan, mint Hayley. Vagy olyan kedvében van, hogy válaszol is, vagy éppen csak rám néz unottan és elfordítja a fejét. Ötletem sincs, hogy miért ilyenek, de lehet igazuk van. Könnyebb, mint mindenkivel kedvesnek lenni, ezt tanúsíthatom. Ezekkel a gondolatokkal és bűneimet előre megbánva hajtottam álomra fejem...

Harry szemszöge

Idegesít. Idegesít, hogy nem hever a lábaim előtt. Amióta találkoztunk nem bírom kiverni a fejemből. 2 órája fekszem az ágyban és a gondolataim mindig felé kalandoznak. Miért olyan visszautasító? Miért nem olyan, mint a többi lány? Rápillantottam az éjjeliszekrényen lévő órára, ami hajnali fél kettőt mutatott. Kikeltem az ágyból, felvettem egy nadrágot és egy kockás inget, majd az ablakomon keresztül mentem ki az utcára. Egy árva lélek sem volt kint. Faith háza felé vettem az irányt, hiszen Hayley is vele lakik. Találkoznom kell vele, meg kell tudnom, hogy mért viselkedik így. Nem ismerem, nem tudok róla semmit, és pont ez nem hagy nyugodni. Meg akarom ismerni, tudni akarok róla mindent....Én, Harry Styles ISMERKEDNI akarok. Nem csak megfektetni és ott hagyni... ismerkedni!

8. fejezet: Hayley has arrived.

A napok egyre gyorsabban teltek, én pedig egyre több időt töltöttem Zayn társaságában. Az iskolában néha lopva rám pillant, vagy villant felém egy mosolyt és persze a levelezéssel sem hagyott fel. Minden órán landol egy kisebb papírgalacsin az asztalomon különböző tartalmakkal. Kiigazodni még mindig nem tudok rajta, néha kedves, figyelmes, máskor pedig arrogáns. Szóval egyszerűen csak Ő Zayn.
-Ma fél négykor jön Hayley, ugye nem felejtetted el? -zökkentett ki anya.
-Tessék? Ja, őő... nem! Én? Egész nap ez járt a fejemben!!! -igazából nagyon is elfelejtettem. Hayley szülei elküldték hozzánk őt egy időre, hátha itt megváltozik. Ez az amit kétlek, de a remény hal meg utoljára. Egész délelőtt pakoltam a szobámban, hogy egy kis helyet teremtsek Hayley cuccainak. Majd anya kérésére felmostam, porszívóztam, mosogattam és persze törölgettem, amivel a nap nagy része el is ment. A kisebbik részében Hayley-t vártam tűkön ülve. Amikor valaki berontott a házba (csengő, kopogás elmaradt), mint akit rakétából lőttek, úgy indultam meg az ajtó felé. Hayley-re rontottam és szorosan megöleltem.
-Jó, elég volt az érzelmi kitöréseidből- tolt el magától mosolyogva. Hát ő nem tartozik az érzelgős típusok közé. -MEGJÖTTEM!!! - köszönt anyának Hayley módon.
-Szia kincsem. -ölelte meg anyu is, ő pedig tűrte...egy ideig. Felmentünk a szobámba, majd megállapította, hogy feltétlenül át kell festeni és rendezni is...meg ki kell dekorálni.
-A ruháimat hova pakolhatom? - mutatott a 3 teli bőröndjére.
-Van hely a szekrényemben. -nyitottam ki neki a szekrényajtót, majd a világosabb, inkább rózsaszínes tartalommal megáldott szekrényem megtelt, az ő sötét, fekete, bordó, szürke ruháival.
-És azt hiszem ruhákat vásárolni is feltétlenül el kell mennünk...- sóhajtott fel, majd leült a babzsákfotelembe. Persze én ez ellen is tiltakoztam úgy, mint a szoba átalakítás ellen.

 ***

-Akkor ezt felpróbálod? - mutatott Hayley egy fekete, halálfejes pólóra.
-Hatodszorra is: NEM! - eddig az összes fekete, bordó, szürke, halálfejes, rockos, ijesztő, fura feliratos pólóra/nadrágra/pulcsira rámutatott és próbált rábeszélni, hogy nekem ezek igenis jól állnának. Ezt ő sem gondolta komolyan, de azért jól szórakoztunk. Mindkettőnknek bővült a ruhatára és mindketten maradtunk a saját, jól bevált stílusunknál.
-Az az eszméletlenül helyes pasi neked integet? - mutatott a McDonald's felé Hayley. Az az eszméletlenül helyes pasi történetesen Zayn volt, aki -miután háromszor körülnéztem, hogy van-e körülöttem valaki, megbizonyosodtam róla, hogy- nekem integetett.
-Igen, nekem. -próbáltam közömbös hangnemben választ adni. Ez sikerült is volna, ha Zayn nem indul meg felénk, és a térdem nem kezd el remegni, a szívem nem dobog úgy, hogy szerintem Hayley is meghallotta és, ha nem vigyorgok úgy, mint egy idióta.
-Sziasztok. -köszönt Zayn és egy 100000000 wattos mosollyal ajándékozott meg minket.
-Szia. Hayley, ő Zayn. Zayn, ő Hayley.- mutattam be őket egymásnak, ők pedig egy kézfogás kíséretében megismerkedtek.
-Csatlakozzatok hozzánk... ha akartok. - Hayleyre néztem, aki egyből meg is indult a srácok felé. Aha, szóval akkor akarunk csatlakozni. Ez elég kínos. Niall a harmadik BicMac-et eszi és nagyon úgy tűnik, hogy még van hátra 4 sajtburger és egy pite is, Hayley éppen próbálja elmagyarázni Harrynek, hogy mekis sültkumpli isteni, hogyha belemártogatják a mekis fagyiba, Louis a HappyMeal-es ajándékot kritizálja, Zayn és Liam pedig a két oldalamon ülnek, mérgesen néznek egymásra, és egy szót sem szólnak. Csodás! Én pedig próbálom normálisan enni a MCRoyal-t...majd utána a sajtburgeremet, a pitémet és a fagyimat is...éhes voltam! Miután mindenki megette azt, ami ehető volt csendben ültünk a helyünkön. A tipikus kínos csendben.
-Ééééééés amúgy... Hayley, téged hogy-hogy nem láttunk még soha? - érdeklődött Harry.
-Úgy, hogy nem itt lakom.- zárta volna le a témát ennyivel, ha Harry nem kérdez vissza, hogy 'akkor mégis hol?'.
-Magyarországon. - értetlenül néztek rá, majd Loui kijelentette, hogy ő már járt ott, amikor kicsi volt. A többieknek fogalma sem volt róla, hogy létezik.
-Gera Zoltán, Dzsudzsák Balázs, Huszti Szabolcs??! Nem rémlik? - próbálkoztam, hátha eszükbe jut valami, de az arcuk csak még több értetlenséget mutatott. - Puskás Ferenc? -ez volt az utolsó reményem.
-Jaaaaa, hogy az a Magyarország! - csaptak a fejükre. Miért, mégis milyen másik Magyarország van még?!
-Miért nem ezzel kezdtétek? Emlékszem már! Hat gólt lőttek nekünk a magyarok... - mondta Louis elkeseredetten.
-Az angol sajtónak az volt a véleménye hogy: "A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban." -változtattam át a hangom mélyebbre és gépiesebbre, amin a többiek jót nevettek.
-Na, de azért a fesztiváljaink se semmik. A Szigetről is biztosan hallottatok már. - mondta Hayley. Elmagyaráztuk nekik, hogy mi az, mi van ott, majd a srácoknak rémlett valami. Haladás.
-Faith, te is magyar vagy? -kérdezte Liam.
-Mindketten félig vagyunk azok. -adtam választ a kérdésére.
-És hogy lettetek ilyen jóba?
-Unokatesók vagyunk. -válaszolt helyettem Hayley Niall kérdésére.
-TI???! - kérdezte mindenki egyszerre tágra nyílt szemekkel. Mosolyogva bólintottunk. Ezt nekünk is nehéz volt feldolgozni eleinte, majd nekik is sikerülni fog...egyszer. Az idő eléggé elszaladt, ezért elindultunk haza. Liam és Zayn velünk jöttek, a többiek pedig az ellenkező irányba indultak tovább.
-Meddig maradsz itt? -kérdezte Zayn Hayley felé fordulva.
-Amíg meg nem javulok. - Zayn és Liam összeráncolt szemöldökkel néztek rá ezért folytatta. - Elég.....zűrös vagyok, ezért a szüleim ideküldtek, hátha megjavulok. Tudjátok; vallás, templom, tanulás...na meg Faith.
-Hééé- löktem meg a vállánál nevetve. -Nem is vagyok annyira jó. -duzzogtam.
-Nem-e?! - kérdezték mindhárman, aminek hatására inkább csöndben maradtam. Tényleg ennyire jó lennék? Zayn lemaradt velem, Liam pedig Hayleyt bombázta kérdésekkel.
-Hayley igazán...aranyos. - mondta Zayn, amin meglepődtem. Hayleyre sok mindent lehet mondani, de azt, hogy aranyos vagy kedves maximum az öcséim mondhatnák. Mert velük tényleg az.
-Én nem fogok megsértődni, ha nem szimpi. -mosolyogtam rá.
-De az! Tényleg. Jó, nem aranyos, de jó fej. Olyan...vagány!
-Igen, tényleg az... és őrült. - erre a kijelentésemre Zayn furán nézett. - majd megtudod. -mosolyogtam rá. Hayley nagyon(!!!!!!!!!) ritkán még engem is bele tud rángatni az őrültségeibe. És úgy tűnik, hogy Liamet is sikerült, ugyanis éppen a hátán van, és minden szembejövőnek integetnek, köszönnek. Az egész utca ettől zeng,  hogy " Gyíí, te ráró, csókolom, szép napot, gyííí!!! ". Eddig Hayley eléggé antiszociális volt, de úgy tűnik, hogy ez most megváltozott. Nem ígérem, hogy egy óra múlva is így lesz, mert hangulatingadozásai is szoktak lenni, de most barátkozós kedvében van. Hogyha nincs ilyen kedvében, akkor is őrültségeket csinál, csak azok nem éppen ebbe az irányba terelődnek. Kicsit durvábbak, és nem a jó értelemben. Azt hiszem, ezek miatt küldték hozzánk. Liam kifulladva tette le a házunk előtt.
-Este csinálunk valamit? Lehet itt valahol bulizni? -kérdezte Hayley.
-Holnap suli. - ezzel szerintem választ is adtam a  kérdésére. Aha, szerintem!
-És?? - nézett rám értetlenül.
-Hát gondolom...tan.
-Csak azt ne jelentsd ki, hogy tanulhatnánk, mert akkor agyfaszt kapok. -fojtotta belém a szót.
-Hogy mit kapsz Hayley? - állt mögé apa, aki konkrétan a semmiből jelent meg. Vagy a garázsból...
-Agyf... - fordult meg Hayley. -Semmit. - mosolygott, amikor rájött, hogy apu áll mögötte.
-Akkor rendben van. Nem jöttök be? Kezd hűvös lenni. - nézett apa a kis társaságunkra mosolyogva.
-Mi szerintem megyünk uram, nem is zavarunk tovább. - mondta Liam a tőle megszokott udvarias hangnemben.
-Tegezzetek csak nyugodtan. És nem zavartok, gyertek be. -invitálta be a srácokat apa a házunkba. Apa mindenkivel közvetlen, múltkor a postással futottam össze bent a házban, aki éppen kávét szürcsölgetett apuval. Mindenki levette a cipőjét a szokásos " NE vegyétek le" párbeszéd után, majd felmentünk a szobámba. A babzsákfotelemet megrohamozták, végül Hayley kitúrt mindenkit így kényelmesen elhelyezkedett. Liam a fotelben foglalt helyet, Zayn pedig elterült az ágyamon.
-Gyere ide. -húzódott arrébb Zayn az ágyamon, helyet csinálva nekem.
-Ááá, jó lesz nekem...itt. - ültem le a földre.
-Ne hülyéskedj, ülj csak ide. -állt fel Liam a fotelból.
-Szerintem az ágy kényelmesebb, gyere ide! -nézett mérgesen Liamre. Egész délután feszült volt közöttük a hangulat és akkor sem értettem, hogy mért.
-Elég lesz már!!! Faith, te ülj ide -állt fel a babzsákfotelből Hayley- én pedig ide. -foglalta el Liam helyét.
-És én? - tárta szét a karját Liam.
-Romantikázzatok ketten az ágyban, vagy a szőnyeg is kényelmes. - én megmondtam, hogy Hayley nem tartozik a legkedvesebb emberek közé. Liam kelletlenül leült, majd Zayn gúnyosan elmosolyodott. Mire mindenki kényelmesen elhelyezkedett, a fiúknak menniük kellett ugyanis próbájuk volt a garázsban.

***

-Ezek totálisan odavannak érted. -jelentette ki Hayley miután becsukta a srácok mögött az ajtót.
-Mi?! Dehogyis, ne szórakozz már. - nevettem ki.
-Nem láttad hogy néznek rád? Azt hittem összeverekednek a nap folyamán miattad, komolyan. - nevetett ő is.
-Ez hülyeség. Zayn a rossz fiú, Liam pedig... ő Liam. Ez lehetetlen. -forgattam a szemeimet. Bár úgy lenne, de ez tényleg lehetetlen. A remény bennem is él, hiszen Zayn már tett felém lépéseket, de azért ne túlozzunk.
-És a rossz fiú úgy tűnt, neked sem közömbös. De oké, ha te azt mondod...de ezt még majd megbeszéljük. -kacsintott majd elvonult a fürdőszobába és hangosan kezdett énekelni a zuhanyzó alatt... Igen, azt hiszem eddig tartottak a csendes, nyugis napjaink...

Hayley

Ne öljetek meg, de nem új résszel jövök. Az is készül, a közeljövőben felkerül! Új szereplő lesz a blogban, már a következő részben meg is ismerhetitek. Egy kis ízelítővel szolgálhatok, remélem ez is megteszi. -A

Hayley

Faith unokatestvére és tökéletes ellentéte. Egy lázadó, önfejű, bevállalós csaj, aki egyáltalán nem ismeri a 'nem' szót. Ennek ellenére jól kijönnek Faith-tel, talán pont azért, mert kiegészítik egymást. Nem csak a belső, hanem a külső tulajdonságaik is eltérnek. Hayleynek van "néhány' tattooja, piercingje és az öltözködési stílusa is teljesen más. Párkapcsolatok terén fogalmazzunk úgy, hogy elég sok tapasztalatot szerzett már. Nem volt még hosszútávú kapcsolata, soha sem tervez előre. Elég húzós gyerekkora volt, majd a történet folyamán a részletekre is fény derül.

Néhány ruha, hogy megismerjétek Hayley stílusát:

 

Remélem sikerült bemutatni, hogy milyen is ez a Hayley. Szerintetek egyébként negatív vagy pozitív szereplő lesz? :)

7. fejezet: Mrs. Henderson

És megint sokat késtem az új résszel, kérlek ne haragudjatok. Nem akarok kifogásokat keresni, de most fogok vizsgázni és 70 tételt kéne megtanulnom, de még azzal sem nagyon haladok. Azt hiszem, hogy kaptam egy díjat, de nem vagyok benne biztos, hogy az, de meg vagyok ott említve szóval... majd azt is kiteszem, ha lesz időm. Próbáltam jó részt hozni, remélem sikerült! Ha tetszik komizzatok, én pedig még egyszer sajnálom, hogy későn hoztam. -A. 

Reggel kipihenten ébredtem és az arcomon ott tündökölt az a levakarhatatlan mosoly. Folyamatosan dúdoltam valamit, táncikáltam és egyfolytában az öcséimet ölelgettem. Gondolhatjátok, hogy a családom mennyire élvezte a velem egy légtérben lévő életet, ugyanis az énekhangom borzalmas, tánctudásom úgyszintén, az öleléseim pedig mindig túl szorosra sikeredtek. Boldogságom oka nem volt más, mint a tegnapi RANDI. Többször is újrajátszottam a fejemben minden egyes percét. Zayn udvarias és figyelmes volt, de a pimaszságát sem hagyta maga mögött, minden mosolyában ott motoszkált. És az a csók...


-Kislányom figyelsz te rám? - lengette meg kezét anya az arcom előtt.
-Hm? Ja persze.
-Akkor szerinted? Csokisat viszed el vagy málnásat?
-Csokis! -vágtam rá egyből a választ. - De mit is?
-Süti, amit viszel az időseknek. Ezt magyarázom neked 10 perce. El vagy varázsolva. -mosolygott rám anya.- Csak nem egy fiú van a dologban? - ült le egy székre és kíváncsi tekintettel várta a válaszomat.
-Ami azt illeti... Jajj sietnem kell, elkések. Mikor lesz kész a süti? -tereltem a témát.
-Már kész van...
-Akkor felöltözök meg ilyenek, csomagold be légyszi. - mosolyogtam rá angyalian és szélsebességgel robogtam fel a lépcsőn. Egyébként tényleg késésben voltam, teljesen kiment a fejemből, hogy ma "dolgozom".  Rekordidő alatt készültem el, majd a sütit felkapva indultam is. A sütikkel már az ajtó előtt meggyűlt a bajom, ugyanis nem 2 embernek készültek, hanem inkább 82-nek szóval majdnem kiesett a kezemből a 4 tányérnyi finomság.


-Ne segítsek? - felpillantottam és a világ legszebb szempárjával találtam szembe magam.
-Megköszönném. - adtam át neki két tányért. - Jössz te is?
-Hova? - tette fel a kérdést Zayn.
-Idősek otthonába.
-Nincs jobb dolgom, mehetek. - rántotta meg a vállát. - Kapok sütit is?
-Ha Mrs. Henderson ad, akkor igen. Te vagy kedvence, szóval biztosan kapni fogsz. -nevettem fel, hiszen eszembe jutott ahogyan megvicceltük Zayn-t.
-Szülinapja van, vagy mi?
-Pontosan, 81 éves. - az út további részében az idősekről beszélgettünk, szóba jöttek a nagyszüleink is. Amikor beértük az otthonba egyből Mrs. Henderson felé vettük az irányt. Felköszöntöttük, megállapította, hogy Zayn helyesebb én pedig szebb lettem az elmúlt másfél hétben, majd szétosztottuk a sütit.


-Hope, Zayn egyetek csak kicsikéim.- tolta belénk a 10. szelet sütit.
-Köszönöm én jóllaktam. - utasítottam vissza, Zayn pedig egy bólintással fejezte ki egyetértését, ugyanis már megszólni sem bírt annyira tele volt.
-Kér még valaki sütit? -kiáltotta el magát Mrs. Henderson. Nemlegesen rázta a fejét mindenki.- Köszönöm szépen a süteményt. Nagyon finom volt. - ölelt át.
-Anya érdeme. - mosolyogtam rá. Mrs. Henderson Zayn felé biccentett, aki mint egy jóllakott óvodás, úgy aludt a kanapén. Jó munkásember, mondhatom! -Ugye nem az jár a fejében? Olyan aranyosan alszik.
-De pontosan az! Attól még mert 21 éves lettem, komolyabbá nem váltam. - nevetett fel, majd elindult az egyik szobába. 21 éves???! Végül is...
Mrs. Henderson egy vödör vízzel és egy síppal tért vissza. A kezembe nyomta a sípot és Zayn mellé állt a vödör víz társaságában.
-Amikor öntöm, abban a pillanatban fújd meg a sípot. - egy bólintással nyugtáztam kérését és a számba helyeztem a sípot. A vödör tartalma Zaynre borult, én pedig tettem amit kellett.


-Mi a...? - ugrott fel az előbb említett személy a kanapéról. - Ezt még visszakapod... - kezdett el felém "futni".
-Neeee! Nem az én ötletem volt. - szaladtam előle, amerre tudtam.
-De benne voltál! - szorított sarokba.
-Csak segédkeztem. Én próbáltam lebeszélni... -néztem rá kiskutya szemekkel.
-Ne használd fel a saját eszközömet ellenem. - célzott a kiskutya szemekre. -Úgyse jön be.- jött még közelebb, ezzel elzárva minden menekülési utat. Visszafojtott nevetéssel vártam a "büntetésemet", míg ő pimasz mosollyal közeledett felém. Egy hirtelen mozdulattal oldalamra kerültek kezei és csikizni kezdett.

-Neee! Hagyd abba!!! - sikítottam félig-meddig nevetve. Ő csak nevetett rajtam, majd még jobban csikizni kezdett. Tőlünk zengett az egész épület, Mrs. Henderson pedig vigyorogva nézett minket. Miután már a könnyem is kijött úgy nevettem, és Zayn is megszánt, abbahagyta a csikizést. Összeborzoltam a tökéletesen beállított haját, majd egy mosolyt küldtem felé. Kezeivel vállamnál átkarolt, így húzott közelebb magához és belepuszilt a hajamba. Az arcom olyan piros lett, mint a paradicsom és ezt szerintem ő is észrevette, hiszen büszke mosolyra húzódott a szája.

*Zayn szemszöge*

-Zayn, kedvesem segítenél nekem egy kicsit kint az udvaron? Kint hagytam néhány dolgot. -kért meg Mrs. Henderson, miközben Faithet figyeltem, ahogyan egy öreg bácsi vicceit hallgatja és már húzott is maga után az udvarra.
-Hol hagyta? -néztem körül a hatalmas udvaron.
-Szerintem ott a pad körül vannak valahol, nézzük meg ott. -mutatott egy padra. 
-Már bevihették, itt nincs semmi. - néztem be a pad alá. 
-Tudom kincsem. Csak beszélgetni szeretnék veled. - értetlen fejjel néztem rá, majd leültem mellé a padra és kíváncsi tekintettel vártam a mondandóját. - Tudod, a középiskolában volt egy fiú... nagyon hasonlított rád. Nagyon sokáig nem vett engem észre, majd valamilyen oknál fogva elkezdett érdeklődni irántam. Nekem mindig is ő volt a nagy szerelmem, de csak messziről figyeltem őt. A barátai előtt teljesen máshogy viselkedett, mint velem. Akkor még hatalmas anyagi különbségek voltak a családok között. Az ő családja gazdagabb volt, míg az én szüleim napi 18 órát dolgoztak, azért hogy legyen mit ennünk. Volt egy barátnője, aki úgyszintén a felsőbb rétegből származott. Látszott rajtuk, hogy nem szeretik egymást. Minél több időt töltöttünk együtt, annál több réteget tudtam róla lehámozni, és kezdtem megismerni az igazi énjét. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül együtt, majd szakított a barátnőjével és elmondta nekem, hogy érez irántam. Boldogok voltunk... nagyon boldogok. Elvitt engem Párizsba, a szerelem városába is. 2 év után behívták őt a katonaságba. Megígérte nekem, hogy visszajön, én pedig azt, hogy várok rá. Fél év múlva jött egy levél, melyben az állt, hogy több napja keresik őt, de nem találják. - itt legördült egy könnycsepp az arcán. - Ott esett el a csatamezőn. Legalábbis ezt mondják. Talán így van... de talán túlélte, de nem hozzám húzta vissza a szíve... Kedvesem, én látom, hogyan nézel Faith-re és már egy jó ideje hallgatom, ahogyan Faith egy srácról áradozik nekem az iskolából. Van egy tippem, hogy ki lehet az a fiú. - mosolygott rám. - Valld be neki az érzéseidet, amíg nem késő. Ne tagadd, nem éri meg... úgy is mindenki látja. -mosolygott rám biztatóan.

-Köszönöm. - néztem bele szemeibe, amiken már látszott az idő múlása, de  kiköpött olyanok voltak, mint Faith szemei. Csak ennyit tudtam kinyögni, nem jött ki más a torkomon. Kiborító és meglehetősen furcsa érzés, amikor szinte egy idegen ember reálisabban lát téged, mint saját magadat.
-Mi tart ilyen sokáig? Mrs. Henderson, ha a naplóját kereste, akkor azt már behozták. - jött felénk Faith.
-Jajj aranyom, azt kerestük. -kacsintott rám Mrs. Henderson. - Menjünk is be, kezd hűvös lenni. Mrs. Henderson előttünk sétált az udvaron, én pedig szorosan Faith mellett. Kezünk néha-néha összeért, érintésébe beleborzongtam, ő pedig mindig elpirult. Összeszedtem a bátorságom és összefontam ujjainkat, ő meglepetten rám nézett én pedig egy féloldalas mosollyal figyeltem reakcióját. Így sétáltunk be a meleg épületbe...kéz a kézben.

6. fejezet: First kiss with him

Mit ne mondjak, Zayn nagyon kitartó. Egész este bombázott az üzeneteivel, hogy ő ma bizony randira fog engem vinni. Miután kikapcsoltam a telefonom, már ez nem zavart, de akkor rátért arra az opcióra, hogy az erkélyemet dobálja tele kövekkel. Ezt valami filmből szedte?! Már úgy voltam vele, hogy visszahajítok neki egy téglát, de ez még viccnek is rossz lett volna. Nem úgy tűnt, mint aki abba akarja hagyni, ezért kénytelen voltam a vendégszobában aludni, ahol (számításaim szerint) Zayn semmivel sem tudja megzavarni a pihenésemet. A számításaim bejöttek; hajnali egy órakor sikerült álomra hajtanom a fejem.
Reggel fáradtan keltem ki az ágyból. Megcéloztam a fürdőszobát, elvégeztem a reggeli teendőimet és próbáltam valami elfogadható kinézetet varázsolni magamnak. Negyed óra múlva teljesen készen mentem le a konyhába, ahol anya frissen sütött palacsintájának az illata csapta meg az orromat.
-Jó reggelt!- ajándékozott meg egy puszival anya.
-Jobbat!- ásítottam egy hatalmasat.
-Mit csináltál te az éjjel kislányom?- várta kíváncsi tekintettel a válaszomat.
-Hosszú... Mindegy is, a srácok felkeltek már? -tereltem a témát.
-Nem, még nem. Megtennéd, hogy felkelted őket? Addig én felkeltem apádat. - egy bólintás kíséretében indultam is fel öcséim szobájába. Az előző esetből tanulva felkapcsoltam a villanyt, ezzel elértem, hogy ébredezzenek és a játékokra sem léptem rá. Plusz pont nekem! Még nem voltak teljesen ébren, ezért úgy gondoltam, hogy kíméletesen módon keltegetem őket. Megsimogattam a fejüket, majd viszonylag halkan mondogattam, hogy ' keljetek srácok, kész a reggeli '. Úgy tűnik végtelen türelmem van, ugyanis ezt 5 percen keresztül csináltam folyamatosan, majd nagy nehezen kinyitották a szemüket, nyújtózkodtak egyet, és még a keltési technikámat is megdicsérték. Az asztalnál ülve szóba jött a tanulás, ezáltal anyának sikerült beiktatnia Zayn-t is a beszélgetésbe.
-Ma is jön, igaz? Vagy az idősek otthonába mentek? -kérdezte apa.
-Öhm...nem tudom. Szerintem ma nem fogunk matekozni. - válaszoltam a kérdésére, majd megdicsértem anya főztjét és már indultam is a suliba.
-Elvigyelek? -hallottam meg Zayn hangját.
-Köszi, nem kell...sétálok. - fordultam meg, majd egyből vissza is és folytattam a sétálást. 1 perc múlva egy ismerős autó lassított le mellettem.
-Szállj be! - húzta le az ablakot Zayn.
-Tényleg inkább sétálnék, de azért köszönöm.- mosolyogtam rá-
-Makacs vagy. Szállj már be, most komolyan! -nyitotta ki az ajtót nekem. Beadtam a derekamat és helyet foglaltam az anyósülésen.
-Jól aludtál? - húzódott rossz fiús mosolyra a szája.
-Felettébb. VALAKI-néztem rá szórós szemekkel- üzeneteket írogatott 3 órán keresztül minden ötödik percben, majd miután kikapcsoltam a telefonomat, az erkélyemet dobálta kövekkel. Honnan szereztél egyáltalán annyi követ?! Kénytelen voltam a vendégszobában aludni. - a válaszomon csak egy jót nevetett, majd kijelentette, hogy szerinte vicces volt. Örülök, hogy jól szórakozott. Szerencsére megérkeztünk, és innentől külön váltak útjaink... a szünetekre legalábbis. Más helyzetben már a fellegekben járnék, ha egyáltalán hozzám szólna, de úgy tűnik, hogy ugyanúgy tekint rám, mint a többi lányra. Egyet csettint és már a lábai előtt is heverek. Hát ez nem így van, de mivel ezt feltételezi, ezért most pipa vagyok rá. Nem is csak ezért. Zavar, hogy miután kezdtük egymást megismerni, csak úgy eldobott. A nagy elmélkedésemben észre sem vettem, hogy becsöngettek és Zayn szokásához híven késve érkezett.
-Örülök, hogy Malik úr is befáradt az órámra, akkor szerintem el is kezdhetnénk. Érdeklődni szeretnék, hogyan álltok a közös munkával? Tudjátok, a saját történettel, amit elő kell adnotok.- várta a válaszokat a tanárnő. Mindenki csendben meghúzta magát, köztük voltam én is, ugyanis teljesen kiment a fejemből az egész.- Jajj, majdnem kiment a fejemből. Az iskola kapott kuponokat az egyik étteremtől. Minden pár kap egyet és felhasználhatjátok. Összekovácsolódás céljából tökéletes lesz egy közös ebéd vagy vacsora, ugyanis ezek a párok év végéig megmaradnak. Jó szórakozást hozzá!- osztotta meg velünk ezt az információt majd belevágott az anyagba. Csodás! Mehetek el Zaynnel együtt, kettesben egy étterembe és dolgozhatok vele párban egy éven keresztül. Egy galacsin landolt az asztalomon, hatalmas meglepetésemre Zayn-től.
-" MA ESTE fogjuk felhasználni a kupont. ;) (randi) -Z. " - igazán leszokhatna az üzengetéseiről főleg úgy, hogy ilyen idegesítő tartalma van.
-" Elmegyünk, DE NEM RANDI!!!!! "- szolgáltattam vissza neki az összegyűrt papírt.

~~~

Otthon nem találtam senkit. Anyáék dolgoztak, a kicsik pedig edzésen voltak. Felbaktattam az emeletre és ledőltem az ágyamra. Nem vitt rá a lélek arra, hogy tanuljak, ami ritka dolog. Fél három volt, Zayn pedig azt mondta, hogy hétre jön értem, szóval sietnem nem kellett. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd kezdetét vette az oviból kimaradt délutáni pihenő bepótlása. Nem sikerült elaludnom teljesen, de annyira igen, hogy rosszul érintsen az, ha valaki/valami más által kelek fel. Ez a valami most éppen a telefonom volt.
-Igen, tessék! - szóltam bele a készülékbe fáradt hangon.
-Ugye nem felejtetted el, hogy ma velem vacsorázol? - hallottam meg Zayn őrjítően pimasz hangját.
-Hogy is tudnám elfelejteni?! - válaszoltam kissé flegmán, ami EGYÁLTALÁN nem jellemző rám, de Zaynnek ezt is sikerül kihoznia belőlem néha-néha.
-Hagylak készülni, hétig már csak 10 perc van. Szia! - tette le a telefont. 10 perc???! Kómás fejjel, morcosan keltem ki az ágyból, majd elindultam a fürdőbe. Mivel ez még véletlenül sem egy randi, nem kellett sokat készülnöm, csak lezuhanyoztam és felkaptam egy viszonylag csinos ruhát, hiszen mégis csak egy étterembe megyünk. Hét előtt kér perccel mentem le a földszintre, ahol még utoljára tükörbe néztem és már meg is szólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót és Zayn gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.
-Mehetünk? - kérdezte a köszönés után. Bólintottam egyet és egy szempillantás alatt már az autójában is ültünk. Az út szótlanul telt, engem lekötöttek az út mellett sétáló emberek, őt pedig a vezetés. Negyed óra múlva megérkeztünk az étterembe, ahol a környék legjobb lasagne-ját készítik. Ezt feltétlen meg kell kóstolnom!
-Úgy hallottam, itt a legjobb a lasagne.- osztotta meg velem az infót, mintha a gondolataimban olvasna... ő is.  Egy mollyal nyugtáztam ezt a kijelentését, majd a szememmel helyet kerestem magunknak. Egy eldugott asztalt néztem ki, ami körül nem volt nagy nyüzsgés.
-Az az asztal jó lesz? -mutatott az általam felfedezett helyre. Az arcomra van írva, hogy mit akarok, vagy hangosan kimondom azokat, amikről azt hiszem, hogy csak a fejemben fordulnak meg? Csak mert mindenki kitalálja a gondolataimat.
-Tökéletes. -mosolyogtam rá. Zayn feltűnően udvariasan viselkedett, még a székemet is kihúzta. A pincérnek leadtuk a rendelésünket, majd beszédbe elegyedtünk.
-Mrs. Henderson hogy van? -érdeklődött az öregek otthonában megismert 'néni' iránt.
-Hiányol téged. Idézem: " Hol hagytad a daliás suhancot? Hiányolom a csinos kis pofiját. " -imitáltam Mrs. Hendersont. Zayn ezen jót nevetett és megígérte, hogy meglátogatja.
-Szerinted holnap meleg lesz? - szólaltam fel a a kicsit kínos csönd után. Jobb témát nem is találhattam volna az időjárásnál.
-Öhm... lehet. Nem néztem az időjárást. Az anya reszortja. De szerintem igen, ma is jó idő volt. - abban a pillanatban, ahogy befejezte a mondatot a pincér meg is érkezett a két lasagne-val. Megmentett attól, hogy még fél órát beszéljünk az időjárásról! Abban pedig igazuk volt, hogy itt a legjobb a lasagne, valami isteni! 10 perc alatt megettem az egészet, míg Zayn tányérjáról csak a fele tűnt el.
-Látom éhes voltál. -nevetett fel, azzal az édes nevetésével... miről beszélek?! Én most haragszom rá... de miért is?! Ja, mert nem volt képes annyira, hogy legalább köszönjön az elmúlt pár napban.
-Igazából nem is voltam éhes. Csak egyszerűen finom volt. -nevettem én is. Zaynnek is sikerült befejezni a vacsorát, majd rendeltünk még inni és tovább folytattuk a beszélgetést.
-A foci hogy megy? - kanyarította el a témát a hobbik felé.
-Megyeget. Az öcséimnek több esélyük van arra, hogy híres focisták legyenek.
-Te is az szeretnél lenni?
-Megfordult már a fejemben, de lány vagyok! Nem látom ebben a jövőmet.
-Ne add fel! Hidd el, én láttalak focizni és hihetetlenül tehetséges vagy. Próbáld meg! Sikerülni fog! - ösztönzött nagyobb beleéléssel, mint bárki más.
-Talán.-mosolyogtam rá- Ha megígéred, hogy te énekes leszel! Hallom, amikor énekelsz és az...na az tényleg lenyűgöző! - vettem át a szerepét most én.
-Azt csak és kizárólag a srácokkal együtt vállalnám. Egyedül nem mernék belevágni.
-Én sem mernék freestyle focista lenni. Kell hozzá egy csapat! -nevettem ezen az idióta kijelentésemen.
-Na akkor ebben hasonlítunk. -nevetett fel. Azt hiszem ez volt a kezdő löket akkoz, hogy normálisan tudjunk beszélgetni mindenről. Ugyanis minden szóba került, köztük a barátok, család, főzés, álmok, filmek, tulajdonságok és persze mindeközben a nevetés sem maradhatott el.
-Miért nem szóltál hozzám egyáltalán azok után?- kérdeztem tőle hirtelen, ahogy abbahagytuk a nevetést. Hiányzott a nevetése. Mindennél jobban. A kérdésem meglepte, nem tudta hirtelen hova tenni.
-Jessica látott minket hétvégén. Szerinte boldogabb voltam veled akkor, mint vele bármikor is. A tudtára adtam, hogy ez így is van. Ezen megsértődött, szakítottunk. Liam mesélte, hogy mennyire kedvel téged. Hülye kifogás tudom, de nem akartam közétek állni, meg te sem úgy tűntél, mint aki vágyik a társaságomra...
-Liammel csak barátok vagyunk, ő sem érez többet... ebben biztos vagyok! Zayn el sem tudod képzelni, hogy mennyire vártam nap mint nap azt, hogy legalább köszönj. Olyan nagy dolog lett volna? Mert szerintem nem. Aztán miután Liammel találkoztunk, csak úgy írtál egy üzenetet, hogy randizzunk. Ez esett a legrosszabbul... Azt hitted, hogy majd csak úgy  nyakadba ugrok?
-Rossz volt nézni, hogy vele vagy boldog és nem velem... -hajtotta le a fejét. -Ne haragudj. De a randit azt halálosan komolyan gondoltam!
-A Bibliában tegnap este azt olvastam, hogy : "Szűnj meg a haragtól...csak rosszra vinne!" Nem vagyok egy haragtartó típus. Csak egyszerűen rosszul esett. De el van felejtve. - küldtem felé egy őszinte mosolyt.- És ezt most nem használjuk fel. - tettem el a táskámba a kupont.
-Miért is? - nézett rám értetlen fejjel.
-Mert egy úriember mindig fizet az első randin. - mosolyogtam rá.
-Ezt most úgy érted, hogy..? Ez egy randi volt?!
-Teljes mértékben. - erre a kijelentésemre tökéletes mosolyra húzódott a szája és belefúrta melegséget árasztó barna szemeit az én jéghideg kék íriszeimbe. Tekintete megbabonázott, teljesen magával ragadott.
-Az első randinkat különlegesebbé akartam volna tenni. -húzta a száját.
-Nem tudhattad, hogy így alakul... én sem tudtam.
-Hogyan változott meg hirtelen a véleményed?- nézett rám kíváncsi tekintettel.
-Úgy, hogy őszinte voltál velem.. és kedves. És persze mindenki megérdemel egy második esélyt. -adtam választ az előző kérdésére. - és minden vágyam ez volt. -tettem hozzá nagyon-nagyon halkan, hogy még véletlenül se hallja meg. Fejét felkapta az utolsó kijelentésemre, de nem értette teljesen, hogy mit mondtam ezért lerendeztem annyival, hogy 'nem mondtam semmit'. Zayn szólt a pincérnek, hogy fizetni szeretne, amit meg is tett és kisétáltunk az étteremből. Beültünk az autóba és motor hangja jelezte, hogy Zayn beindította a járgányt.
-Zavar, ha bekapcsolom a rádiót? -kérdezte és miután jóváhagytam, benyomta a kis gombot, ezzel bekapcsolt a rádió. Ed Sheeran-The A Team című száma zendült fel.
-Ez a kedvenc számom. -tekertem fel a hangerőt vigyorogva. Ahogy ezt kimondtam Zayn énekelni kezdte a számot, ami nagyon meglepett. Eddig is tisztában voltam vele, hogy elképesztő hangja van, de így, pár centi távolságból még tökéletesebben hangzott.Tátott szájjal hallgattam őt, majd amikor befejezte tapssal jutalmaztam. -Ha nem leszel énekes...megverlek. -boxoltam bele a vállába, ezzel jelezve, hogy tényleg bármire képes vagyok.
-Hú de harcias valaki. -nevetett ki. Az út hátralévő 5 percében beszélgettünk és nevettünk. Zayn házuk előtt állt meg az autó, de felajánlotta, hogy elkísér...egy házzal arrébb.
-Hát... akkor köszönöm. Nagyon jól éreztem magam.- köszöntem meg az estét neki.
-Én is. Talán... megismételhetnénk. -nézett rám bizonytalan tekintettel. Egy aprót bólintottam zavaromban, hiszen még soha sem ajánlotta fel álmaim pasija azt, hogy megszeretné ismételni a randevút. A cipőmet kezdtem el pásztázni, mintha olyan érdekes lenne. Elárulom: nem volt az. Nem mertem Zayn szemeibe nézni, mert biztos voltam abban, hogy akkor ott helyben ájulok el. Elég volt egyszer egy nap, akkor is alig tudtam kontrollálni az érzéseimet. 
-Hé! -emelte ujjait az államhoz, késztetve, hogy emeljem fel a fejem. -Valami baj van? -vette fela  szemkontaktust. Ettől féltem. Elvesztem hipnotikus pillantásában és válasz helyett csak egy nemleges bólintásra futotta. Nem tudom mennyi ideig vizslattuk egymás szemeit, de ajka vészesen közeledett az enyémhez. Lélegzetét éreztem az arcomon és megtörtént az, amire már régóta várok. Gyengéden átkarolta a derekam, beleborzongtam érintésébe és amikor ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, akkor sem élhetnék át semmi ehhez foghatót. Ha eddig azt gondoltam, hogy a hangja elképesztő, azt hittem felülmúlhatatlan, ahogy érintése élettel tölti meg bőrömet, nos a csókja... a csókja nem is evilági. Bár szakértő nem vagyok, mivel csak egy sráccal csókolóztam előtte, lefogadom, hogy ilyen csók, ez a tökéletes és páratlan csók csak egyszer akad az életben. És akitől ezt a csókot kapod, az különleges, soha sem szabad elengedned őt...

5. fejezet : I don't understand

http://littleprincess-1d.blogspot.hu/   Egy olvasó, vagy nem olvasó...maradjunk annyiban, hogy egy látogató blogja! Beleolvastam egy kicsit és nekem tetszett, nézzetek be és ha tetszik iratkozzatok fel, komizzatok, olvassátok! :)  (1D-s blog!!) u.i.: a késésért pedig ne haragudjatok, de remélem vagyis szerintem kezditek megszokni, nem a pontosságomról vagyok híres :( -A.

4 nap telt el azóta, hogy Zaynnel egy kicsivel közelebbről megismertük egymást. Azóta semmi sem változott. Ő továbbra is a "menő srác", én pedig továbbra is az a lány maradok, akit senki sem vesz észre. Miután hazakísért, egy ideig elhittem, hogy akkor mostantól minden megváltozik. Ez nem így történt. Továbbra is együtt van a barátnőjével, aki engem és a hozzám hasonlóakat folyamatosan megaláz...egyszerűen minden ugyanolyan, mint eddig. De ha jobban belegondolok, nem minden. Liam egyre többször keresi a társaságomat, néha hazakísér, velem ül az ebédlőben, sőt még az edzéseimet is előszeretettel nézi.
-Nincs kedved eljönni velem este valahova? - tette fel a kérdést az előbb említett személy.
-Mehetünk. -mosolyogtam rá.- Hova?
-Ez maradjon az én titkom. Csak..legyél csinos, mint mindig. -szóval szerinte csinos vagyok? Ez jól esik. A nap további részében próbáltam kitalálni, hogy ez most vajon egy randi-e, vagy csak úgy elhívott együtt lógni. Remélem, hogy a második, mert Liam nagyon aranyos srác, de én nem úgy viszonyulok hozzá. Szerintem ő sem hozzám, de azért jobb az "elővigyázatosság". Otthon az öcséim vártak focistának öltözve, ezzel jelezve, hogy edzésen van a helyük. Gyorsan ledobtam a táskám és már indultunk is.
-Ugye tudod, hogy hétvégén meccsünk lesz? -kérdezte Matt.
-Mit gondolsz rólam? Persze, hogy tudom.
-És ugye eljössz? -tette fel a kérdés Jonathan.
-Sohasem hagynám ki! -borzoltam össze a hajukat.
-Ne már, vagy egy órán keresztül csináltam. -kapott a tökéletesen beállított hajához Matt. Megforgattam a szemem, majd arra lettem figyelmes, hogy már a pályán is vagyunk.
-Na akkor én most megyek, apa jön értetek. Ügyesek legyetek.- köszöntem el tőlük. Hazafelé sétálva jött egy üzenetem:
" 7-re ott vagyok érted. :) xx -Liam. ". Visszaírtam neki egy 'oké'-t, majd sietősebbre vettem a tempót, mert 7-ig nem volt túl sok időm. Az ajtón beesve siettem fel a fürdőbe, majd gyorsan lekaptam magamról a ruháimat és már a kádban is találtam magam. Fél óra múlva már a hajamat szárítottam és fejben összeállítottam, hogy mit fogok viselni a baráti randin...ennek szerintem ez a legjobb megnevezés. Amikor a hajamat sikeresen megszárítottam rohantam is a szobámba és felvettem a kitervelt ruhámat. A hajamba varázsoltam néhány hullámot, az arcomra pedig egy nagyon minimális sminket vittem fel.
-Na így jó leszek? - mutattam meg magam anyáéknak.
-Gyönyörű vagy, de hova is? - jött a kérdés anyától.
-Upsz. Liam elhívott egy...találkozóra. Elmehetnék? -néztem rájuk kiskutya szemekkel és reménykedtem, hogy beválik.
-Ilyenkor mondjam azt, hogy nem mehetsz? Menjél, de nekem időben itthon legyél. -mosolyodott el apa. Még elmondta a szokásos beszédét, majd kopogtattak is. Gyorsan elköszöntem és már nyitottam is az ajtót.
-Szia, gyönyörű vagy! -dicsért meg Liam.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd az autójához vezetett. -Na és hova megyünk? -kérdeztem kíváncsian.
-Majd megtudod. De azért remélem már éhes vagy.
-Hát kezdek... -igazából már majdnem kilyukadt a gyomrom. Liam bekapcsolta a rádiót és szinte végig énekelt. Elképesztő hangja van, amit meg is osztottam vele, így jött szóba a bandájuk. Amikor a zenéről beszéltünk a szeme úgy csillogott, mint egy 5 éves kisfiúnak.
-Na itt is vagyunk.- parkolt le egy puccos étterem előtt.
-Liam ezt igazán nem kellett volna...nekem elég a sarki kifőzde vagy bármi, komolyan!
-Hidd el, megérdemled. -mosolygott rám, majd karonfogva bevezetett az étterem ajtaján. Mindenhol gyönyörűen kiöltözött párok ültek, azt sem tudtam mit keresek itt. -Ne aggódj, te vagy a legcsinosabb. -jelentette ki, mintha olvasott volna a gondolataimban. Leültünk egy asztalhoz és az étlapot kezdtem el nézegetni. Minden olyan drága volt, hogy még egy vizet sem mertem volna kérni.
-Az ár nem számít! És nem viccelek! Kérj bármit. - megint, mintha a gondolataimban olvasott volna. Sikerült választanom egy nem túl drága ételt, majd Liam is leadta a rendelését a pincérnek.
-És amúgy a focin kívül még mit szeretsz csinálni? - kérdezte a vacsora elfogyasztása közben.
 -Röplabdázni meg... Xbox-ozni. -az utóbbi kijelentésem eléggé meglepődött. -Van 2 fiú öcsém, ez szerintem megmagyarázza a dolgokat.
-Hát úgy már minden érthető. És miken szoktál játszani?
-Igazából csak FIFA-n.
-Ki sem nézném belőled, hogy egy fiúsabb lány vagy. Mondjuk akkor már sejtettem, amikor láttalak focizni. Nagyon ügyes vagy! -dicsért meg újra.
-Köszönöm.- pirultam el. Még beszélgettünk mindenféléről, majd elindultunk haza. Nagyon sokat nevettem, megismertem a szórakozott Liamet is, a 3 órás "randit" sikerült 3 percessé varázsolnia, olyan gyorsan ment az idő.
-Hát akkor köszönök szépen mindent! Igazán nem kellett volna, komolyan! Nagyon jól éreztem magam.- hálálkodtam az ölelésünk közepén.
-Igazán nincs mit. Én is nagyon jól éreztem magam. Azért remélem még megismételjük.- nézett rám bizonytalanul. Nem éreztette velem, hogy esetleg ő máshogy viszonyulna hozzám, szóval még akár több ilyen baráti kiruccanást is összehozhatnánk.
-Semmi akadálya. - mosolyogtam rá biztatóan. - Akkor... holnap találkozunk a suliban, szia! -öleltem meg még egyszer, majd besétáltam az ajtón.

*Liam szemszöge*

Faith egyszerűen csodálatos. Nem is tudom mikor éreztem magam utoljára ilyen jól egy lány társaságában. Eddig az összes lány, akivel együtt voltam csak azért volt velem, mert tudta, hogy jómódú családból származom, ha lehet így fogalmazni. Ő pedig úgy érezte, hogy még egy normális éttermet sem érdemel meg. Van benne valami, ami már akkor megfogott, amikor a bokor sűrűjéből rángattam ki. Nem a legromantikusabb találkozás, de már akkor éreztem, hogy nem egy átlagos lány. Szerintem ő is így érez irántam, hiszen belement egy második randiba is és nem úgy tűnt, mint aki udvariasságból teszi. Valami sokkal különlegesebbet tervezek a következő alkalomra.
-Na milyen volt a randevúúúúú? -húzta el Louis az 'ú' betűt, majd kíváncsi tekintettel várta, hogy beszámoljak neki a tegnap történtekről. Persze ő is azt hiszi, hogy Faith nekem csak "arra" kell. Lerendeztem egy annyival hogy 'nagyon jó volt, igazán aranyos lány', mert nem volt kedvem órákon át hallgatni, ahogy ezen csámcsognak a többiekkel. Zayn amikor megtudta, hogy randink lesz, azóta egy szót sem váltott velem, ha meg igen, akkor azzal jött, hogy nehogy engem is szentté avassanak, vagy bevegyenek a titkos szektájukba. Nem értem miért viselkedik így, amikor Faith még segíteni is próbál neki, hogy ne bukjon meg.
-Már te is tag vagy? -ült le mellém az ebédlőben az előbb említett személy.
-Milyen tag? -néztem rá furcsán.
-Hát a szektájuk tagja. -erre a kijelentésére egy szánakozó tekintettel reagáltam csak. Zayn javíthatatlan, ebbe már beletörődtem. - de most viccen kívül, ugye tudod, hogy Harry is megakarja szerezni?
-Ő nem egy trófea, amit csak úgy megszerezhet magának az ember. És nem hiszem, hogy Harry komolyan gondolná ezt az egészet, ugyanis neki naponta változnak a "kiszemeltjei".
-Jól van na, csak gondoltam ismertetem veled a terveit. De ha véletlenül komolyan gondolná és mondjuk Faithnek is tetszene Harry, akkor mérges lennél Harryre? -gyűjtötte be az infókat Zayn.
-Nem, nem lennék mérges. De ez most miért is olyan fontos? Mindketten tudjuk, hogy Harry nem gondolja komolyan... amúgy meg elkésünk óráról, menjünk! -álltunk fel az asztaltól és indultunk is órára. Én matekra, Zayn pedig (ha jól tudom) irodalomra. 

*Faith szemszöge*

Irodalom óra kezdete után pár perccel Zayn esett be az ajtón, majd egy idióta indokkal megmagyarázta, hogy miért késett és helyet foglalt a mögöttem lévő padban. Ötödik napja, hogy hozzám sem szól, de mit is vártam?! Majd minden megváltozik, csak azért mert párszor kedves volt hozzám?! Teljesen mindegy, hogyan viselkedik, engem mindig sikerül megbolondítania. Vagyis inkább a kis pillangókat a hasamban. Az már egy másik dolog, hogy alig beszélgettünk, de amit akkor mutatott magából teljesen elvarázsolt. Az a baj, hogy nekem még a bunkó, flegma változata is tetszik, bár nem biztos, hogy hosszú távon képes lennék elviselni. A nagy elmélkedésemben egy papírfecni landolt a padomon. 
"- Ma este 8-kor, a házatok előtt várlak. Egy igazi randiban lesz részed! ;) -Z. " - ezt tartalmazta. Az ajkamra egy letörölhetetlen mosoly ült ki, a szívem a megszokottnál százszor gyorsabban vert, de az eszem mást diktált. Nem igazán tudtam mire vélni ezt a hirtelen jött meghívásnak nem nevezhető dolgot.
"-Nem érek rá." -firkantottam rá a cetli hátuljára, majd hátradobtam. Zayn miután felolvasta hangosan felnevetett, majd egy percen belül az ismerős cetli ismét az asztalomon volt.
"-Ja értem, sok a tanulnivaló :S khm...stréber!". -igen az előbb azt mondtam, hogy a bunkó énjét is szeretem, de attól még nagyon idegesít. 
"-Vidd el Jessicát, biztos nagyon örülne neki. Úgyis olyan jól megvagytok! :) " -írtam vissza neki.
"- Húú valaki féltékeny." -jött ez a felettébb hihető válasz tőle, majd a papírt összegyűrve dobtam bele a táskámba. Én féltékeny? Jessicára? Humoros egy srác ez a Zayn. Még a tanárnő elmondta, hogy a házi feladat nem más, mint hogy egy történet kell írni, amit majd párban kell eljátszanunk.
-Faith legyen mondjuk...Georginával. -jelölte ki a tanárnő a páromat.
-Tanárnő, mi együtt szeretnék lenni! Mármint Faith és én.- jött Zayn hangja a hátam mögül.
-Óó igazán? Csodálatos, akkor Faith és Zayn egy pár. Remek! -tapsolt egyet a tanárnő izgatottan, majd elhagyta az osztálytermet.
-Ez most mire volt jó? -fordultam hátra mérgesen Zaynhez, majd egy féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Elutasítottál.- hajolt hozzám közelebb.
-Mondtam, hogy nem érek rá. Amúgy meg nem tudtam hova tenni, hogy most hirtelen "elhívsz" valahova azután, hogy még csak rám sem köszönsz. -vázoltam fel neki a helyzetet, miközben a szívem a torkomban dobogott.
-Szóval ez a bajod. Tetszem neked! -jelentette ki majd hátradőlt a székén, mint aki jól végezte dolgát.
-Te? Most csak viccelsz ugye? Rosszabb vagy, mint egy ovis esküszöm. - álltam fel és hagytam faképnél. 

***

Otthon az ágyon fekve olvastam, amikor a telefonom jelezte, hogy üzenetem jött.
"8-ra ott vagyok! Nem kell kiöltöznöd -Z." - vajon melyik betűt nem értette meg abból, hogy nem érek rá? Ha jól tudom barátnője van, legalábbis reggel még egymás száját elemezték, 5 napja hozzám sem szól és így várja el, hogy majd elvisz egy "igazi randira"?! Na azt már nem! Lehet, hogy másokat olyan könnyen megkap, de én nem akarok neki csak egy lenni a sok közül. Bármennyire is szeretném, hogy vele mehessek el egy randira, inkább leszek a számára csak egy senki. Nem reagáltam az üzenetre semmit, újra a kezembe vettem a könyvet és olvastam tovább. Megint a telefonom zavart meg egy üzenettel.
"Ezért nem érsz rá? Tökéletes kémia... hmm, biztos jó könyv! u.i.: az ablak átlátszó és már csak egy óra van 8-ig! -Z." - gyorsan felálltam és behúztam a függönyt, hogy még véletlenül se lásson be. "Már csak egy óra van 8-ig": Úgy tűnik tényleg nem fogja fel, hogy velem ma nem megy sehova. Hát Zayn Malik, le kell, hogy törjelek: ma úgy tűnik csalódni fogsz! 

4. fejezet: Retirement home

Egy csöppet megkéstem ezzel a résszel. Úgy érzem, ezért jobbnak kéne lennie kárpótlásként, de szerintem nem lett. Átolvasni nem volt időm, a hibákat nézzétek el nekem. Az események talán innentől fognak "beindulni". Nekem is vannak gondjaim, pontosan úgy, mint nektek, ezért nem tudok sűrűn részeket hozni. :( Holnap matek TZ-t írunk, SEMMIT sem tudok, ezért még az is lehetséges, hogy ezt a gépet sem használhatom(ugyanis nagy valószínűséggel egyes lesz). De ha tudok, akkor mindenféleképpen hozok új részt! Remélem azért továbbra is olvasni fogjátok. :) xxx -A

*Zayn szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy valaki egy hatalmasat rúg az oldalamba. Felnyitottam a szemem és Faith nyugtalan arcával találtam szembe magam. Aludt, de az arca meggyötört volt és nyugtalan.
-Faith...Faith. -rázogattam meg a vállát, ezzel elérve, hogy felkeljen.
-Zayn? -nézett rám kómás, értetlen fejjel.
-Rosszat álmodtál? -kérdeztem, hiszen nem tudtam hova tenni, hogy egész éjszaka rugdosott és nyöszörgött.
-Úgy tűnik nem csak álmodtam... -hajtotta le a fejét. Tudom mire értette, magamhoz húztam és megöleltem. Már egy jó ideje így lehettünk, anya szakított félbe.
-Zayn, Faith szülei aggódnak. Azt mondták, hogy veled ment el tegnap este. Nem tudod, hogy mer...- nyitott be a szobámba.- szóval itt van.
-Csak történt egy kis...baleset...ezért...öhm...hát. -nem tudtam kinyögni egyetlen értelmes szót sem.
-Én azt hiszem megyek. Öhm, köszönöm...hogy itt lehettem. Szia Zayn, Viszlát Trisha.- szaladt ki a szobámból az én ruháimban, ami még félreérthetőbbé tette ezt, az amúgy is kínos helyzetet.
-Anya ne kérdezz semmit! - toltam ki a szobámból. -Majd egyszer TALÁN elmagyarázom.- a fejét csóválva fejezte ki nem tetszését. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd visszadőltem az ágyamba. A plafont bámulva jöttem rá, hogy Faith milyen erős. Majdnem megerőszakolták és ennek ellenére is mosolyog. Nem tudom, hogyan lehetséges ez. Amikor kezdett unalmas lenni a fetrengés, kiültem az ablakomba a cigis dobozom társaságában. Innen rálátni Faith erkélyére. Szoktam látni amikor szégyenlősen visszarohan, mintha észre sem vett volna, amikor csak úgy kiül és nézi az eget, amikor szomorú és ide menekül, amikor vidám és úgy táncol ott, mint egy őrült és azt hiszi, hogy senki sem látja. Olyankor látni, hogy milyen is ő valójában. Én is azt hittem, hogy ő csak a tiszteletes lánya, egy "szent"... de most, hogy kezdem megismerni, látom, hogy ugyanilyen mint bárki más, de mégis átlagon felüli. Egy mély szívás által a tüdőm minden egyes részében szétterjedt a nikotin...

*Faith szemszöge*

Ilyen kínos helyzethez is rég volt szerencsém. Most mit gondolhat rólam Zayn anyja?? De nem állhattam oda elé, hogy "jajj bocsánat, hogy itt maradtam éjszakára, de majdnem megerőszakoltak, kisírt szemekkel, szakadt ruhában, zaklatottan nem mertem hazamenni, ugyanis akkor a szüleim valószínűleg életem hátralevő részében egyetlen bulival kapcsolatos dologról sem akarnának hallani". Ez így elég érdekes lett volna... Amikor beléptem az ajtón apa mérges és egyben aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Hol járt a kisasszony, ha szabad kérdeznem?
-Őőő... Eleanornál. Tudod, ő egy nagyon kedves lány. Most ismertem meg és felajánlotta, hogy aludjak ott nála. Késő volt már nagyon, nem akartalak titeket felkelteni egy ilyen kis apró-cseprő dolog miatt. -mosolyogtam rá angyalian.
-És mit kertes rajtad férfi alsónadrág és póló?- nézett rám érdekes arckifejezéssel.
-Ja, ezek? -mutattam a cuccaimra- Eleanor barátjának vannak ott cuccai és ezt adta pizsinek.
-Értem... és amúgy jól szórakoztatok?
-Aha, jó volt. Na de, ha nem haragszol felmegyek a szobámba, még tanulnom is kell, meg nem is aludtam sokat. - feltrappoltam a lépcsőn, majd valami göncöt szedtem ki a szekrényemből, amit gyorsan magamra is kaptam. Hétfőn nyelvtan és francia dolgozatot írok, szóval kikerestem a könyveket, füzeteket és az asztalomhoz ülve kezdtem magamba szívni a tudást. Jobban mondva kezdtem VOLNA, ugyanis a gondolataim teljesen máshol jártak: a tegnapi estén és Zaynen. Olyan furcsa, hogy az egyik pillanatban ő a bunkó, flegma, "rossz fiú", a másikban pedig az érzelmes, segítőkész és aranyos srác. Nekem a második variáció jobban tetszik, és tudom, hogy az az igazi énje, de ahhoz, hogy népszerű maradjon, úgy tűnik az elsőhöz kell tartania magát. Egy sóhaj kíséretében indultam meg az erkély felé. Automatikusan jobbra fordítottam a fejem, ahol megpillantottam Zaynt. Most valami csoda folytán nem szaladtam be, mint egy kislány, de a lábam ezerszer annyira remegett mint általában. Egy hirtelen ötlettől vezérelve odaintettem neki egy mosoly kíséretében. Arcán a meglepődöttség jelei mutatkoztak, de boldogan intett vissza.
-Nem tetszettek a cuccaim? Gyorsan leváltottad... - kiabált át az ablakából.
-Hát azok mostantól Louis cuccai...
-Neki adtad??! Hogy került hozzátok Louis? Basszus az volt a kedvenc pólóm.... -fogta a fejét.
-Nem, nem adtam neki. Ahhj, hosszú majd elmagyarázom. -mosolyogtam rá.
-Várj, erre kíváncsi vagyok. - mondta, majd hirtelen átugrott a kis faház tetejére, onnan pedig le a földre és pár másodperc múlva az erkélyem alatt állt.
-Ezt meddig gyakoroltad? -néztem rá kidülledő szemekkel.
-Pár év.. -legyintett. -De azt még nem volt alkalmam, hogy az erkélyedre, hogy jussak fel.
-Kezd az ajtóval. -mosolyogtam rá.
-Az túl snassz. - jelentette ki, majd egy fára mászva próbálkozott meg a feljutással. 10 perc reménytelen próbálkozás után, úgy döntött, hogy talán mégis a bejárati ajtón keresztül jön.
-Na ez is sikerült. -jött be a szobámba.
-Apának mit mondtál? -ráncoltam össze szemöldökömet.
-Te korrepetálsz matekból, mégis mit mondtam volna? -nevette el magát.- Na de hogy is van a Louis sztori?- kíváncsi tekintetével hallgatta végig, amíg elmeséltem neki az egész történetet.
-Na, de ha már úgy is matekozni jöttél, ideje elkezdeni. -vettem elő a matekfüzetem, és kitéptem belőle 2 lapot Zayn számára.
-AZT MÁR NEM! -tiltakozott.
-4 feladatot csak. Az nem sok. -mosolyogtam rá biztatóan és egy tollat is belenyomtam a kezébe.
-3 és eljössz velem fagyizni. - mosolygott rám AZZAL a mosolyával, amivel mindenkit levesz a lábáról. Ez most egy randi? Jó tudom, hogy nem, de emberek, Zayn elhívott fagyizni!! Ha nem is randi, akkor félrandi. Vagy egy negyed... Vagy csak egyszerűen nincs kedve matekozni, és tudja, hogy minden ember szereti a fagyit, ezért ezzel akar manipulálni. És sikerült is neki, ugyanis egyből belementem. 3 sikeres matekpélda után-apától elkéredzkedve- indultunk neki a fagyizásnak. Amíg sétáltunk, közelebbről is volt szerencsém megismerni az igazi(!) Zaynt. Tudtam, hogy hétfőn a suliban minden ugyanolyan lesz, ezért kihasználtam ezt a kis időt. Megtudtam, hogy a szüleivel mostanában nincs minden rendben, hogy a barátnőjével sem azért van mert szereti, hogy miket szeret és, hogy miket nem. Én is megnyíltam előtte, sok olyan dolgot mondtam el neki, amit még másoknak nem is említettem. 4 gombóc fagyi után indultunk haza. Kevesebbet beszéltünk, mint az előbb, de nem volt az a kínos csend. A házhoz érve csak álltunk az ajtó előtt, mint két szerencsétlen.
-Hát akkor... majd hétfőn találkozunk.
-Öhm, aha. -nyögtem ki.
-Akkor... Szia. - tárta szét a karját, ezzel jelezve, hogy öleljem meg. Bátortalanul közeledtem felé, és a teste köré fontam a karjaimat. Életem legjobb ölelésében volt részem. Azt akartam, hogy ennek soha ne legyen vége, de sajnos ennek is vége szakadt. Becsuktam magam mögött az ajtót és már ténylegesen neki kezdtem a tanulásnak. Pontban fél 4-kor végeztem, gyorsan összeszedtem a cuccaimat és már indultam is az öregek otthonába.
-Hova-hova? -jött a nagyon is ismerős hang a hátam mögül.
-Karitatív munkát vállaltam az öregek otthonában. -fordultam meg és szembetaláltam magam Zaynnel.
-Kari mit??? -nézett rám értetlen fejjel.
-Maradjunk annyiban, hogy jótékony.- mosolyogtam rá.
-Ja, oda engem is küldtek.- rántotta meg a vállát hanyagul.
-Akkor az már nem karita...vagyis jótékony. Azért segíts, mert te attól jobban érzed magad és tényleg segíteni akarsz. Ne azért, mert rákényszerítenek.
-Őőőő... Ez megnyerő volt. -villantott rám egy mosolyt. - Veled tarthatok?
-Persze. - válaszoltam meglepetten. Már említette anya, hogy jönnie kell, de nem gondoltam volna, hogy tényleg el is fog... főleg a monológom után.
-De ugye nem kell őket bepelenkázni meg ilyenek? -tette fel ezt a vicces kérdést, amikor megálltunk a kapu előtt. Megmosolyogtatott és nem kellett sok ahhoz, hogy hangos nevetésben törjek ki.
-Mégis mit vártál? Persze, hogy kell. Ja és van egy néni, aki már régóta szeretne egy fiatal férfit helyettem... nem akarlak megijeszteni, de szerintem pedofil. - veregettem meg a vállát, és próbáltam hitelesen előadni. Úgy vettem észre, hogy sikerült, ugyanis Zayn alig mert belépni az idősek otthonába. Persze majd elfogom neki mondani, hogy csak vicceltem, de még nem most. Egy kis szórakozás nekem is jár.
-Maradj itt! Mindjárt jövök. - Mrs. Henderson felé igyekeztem, aki 80 éves létére, olyan mint egy 16 éves. Fut, számítógépezik, röplabdázik és egyfolytában bolondozik. Éppen ezért gondoltam, hogy ő benne lenne abban, hogy egy kicsit megvicceljük Zaynt. Ő lenne a pedofil néni, akitől Zayn retteg. Miután felvázoltam neki a tervemet, gondolkodás nélkül belement. Visszaindultunk Zaynhez, aki szerintem már halálra aggódta magát és minden idősebb embert 20 km-es körzetben elkerült.
-Ki ez a szépfiú? -simogatta meg Zayn arcát Mrs. Henderson.
-Ő itt Zayn, mostantól ő is itt dolgozik.
-Kellett már ide egy ilyen szép szál legény. Had adjak egy cuppanósat az arcocskádra. - csücsörített a piros rúzsos szájával Mrs. Henderson, majd egy hatalmas puszit nyomott Zayn megrémült arcára. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. Mrs. Henderson is velem nevetett, Zayn pedig továbbra is megszeppenve állt mellettünk. A helyi rossz fiú most pontosan olyan volt, mint egy kis óvodás, aki fél a bohócoktól. Nagy nehezen abbahagytuk a nevetést, majd elmagyaráztam Zaynnek, hogy mi volt ez az egész.
-Szóval akkor nem pedofil és pelenkázni sem kell senkit? -könnyebbült meg a hírek hallatán. Csak bólintottam egyet mosollyal az arcomon. -De ezt még visszakapod. -nézett rám szúrós tekintettel, majd kezdetét vette a "munka".

3. fejezet: Nearly...

Fél óráig turkáltam a szekrényemben, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Kikészítettem az ágyamra, majd a fürdőt céloztam meg. A hajamat is megmostam és néhány hullámot varázsoltam bele. Amikor késznek nyilvánítottam magam, lementem, hogy megmutassam magam anyáéknak.
-Szép vagy kicsim, de...
-Jó apa, tudom! Semmi cigi, alkohol stb...-vágtam közbe, még mielőtt elkezdte volna a hegyi beszédet. Anya a kezembe nyomott egy körömlakkot, szerinte ezzel lett teljes a szett... Igaza is volt. Épphogy megszáradtak a körmeim, már kopogtak is az ajtón. Kinyitottam és Zaynnel találtam szembe magam. Elég feltűnően végigmért, ajkába harapott majd egy rossz fiús mosolyra húzódott a szája.
-Szia. -gázoltam bele köszönésemmel gondolataiba, amikről gondolom, hogy eléggé fantáziadúsak lehettek.
-Szia. Mehetünk?
-Öhm, persze. Sziasztok elmentem!
-Szia kicsim, ne gyere túl későn. Érezzétek jól magatokat! -szólt még utoljára apa. Az út nem volt zökkenőmentes, Zaynnel, Liammel, és Niallel mentem. Hát mellettünk sem lehet unatkozni, az biztos! Egy stílusos szórakozóhely előtt álltunk meg, a többiek már az ajtó előtt vártak minket. A szemem egyből megakadt egy gyönyörű, mosolygós lányon. Odalépetem hozzá, bemutatkoztunk egymásnak és megtudtam, hogy ő az a bizonyos Eleanor. Amikor beértünk, Harry el is tűnt a szemünk elől, Niall megcélozta a bárt, abban reménykedve, hogy itt valami kaját is adnak, mi pedig leültünk egy boxba.
-Gyönyörű vagy. -mosolygott rám Liam, és megsimította a karom. Azon a ponton, ahol hozzámért bizsergést éreztem.
-NA KEZDŐDJÖN A BULI!!! -kiáltotta el magát Louis és letett mindenki elé egy-egy alkohollal teli poharat.
-Köszönöm, én nem iszom! -toltam át Zaynnek a poharamat. Ő megrántotta a vállát és lehúzta az én poharam tartalmát is, majd felállt és megindult a táncparkett felé. Eleanor foglalt mellettem helyet.
-Nem jössz táncolni? -kérdezte.
-Hát nem igazán tudok... -pirultam bele.
-Ezért kéne innod valamit...hogy feloldódj! Nem kell leinni magad a sárga földig, csak egy kicsit lazítsd el magad. -mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy poharat. Bizonytalanul, de lehúztam a pohár tartalmát, ami eszméletlenül égette a torkom, majd melegség töltötte el az egész testemet.
-Na most már jössz táncolni?
-Még mindig nem tudok. -mosolyogtam rá, majd jött egy újabb alkohollal megtöltött pohár. Elmosolyodtam majd azt is lehúztam. Kezdtem feloldódni, ezért úgy döntöttem, hogy táncolok. A sok részeg fiatalnál biztosan nem fogok rosszabb látványt nyújtani. A zene ritmusára mozgattam a csípőmet, majd pár perc után éreztem, ahogyan egy férfi simul hozzám.
-Na gyere cica, ma jól fogunk szórakozni. -súgta fülembe. Alkohol és cigi szag áradt belőle, ami még jobban megrémisztett. Időközben El is eltűnt, ezért teljesen magamra maradtam. Az ismeretlen férfi, egyre erőszakosabban érintett meg, majd minden tiltakozásom ellenére, berángatott a mosdóba. Nekilökött a falnak, majd elkezdte lerángatni rólam a ruhámat.
-SEGÍTSÉÉÉG!- kiabáltam, teljesen reménytelenül, hiszen a hangos zenétől senki sem hallotta meg.
-Fogd be ribanc! -csattant tenyere az arcomon. Minden porcikám remegett, a szememből folyt a könny, teljesen kiszolgáltatott állapotban voltam.
-Hagyjon békén!!!- próbáltam kiszabadítani magam erős szorításából, miközben nyakamat csókolgatta. Mit sem törődve azzal, hogy mekkora fájdalmat okoz nekem minden egyes érintésével, kicsatolta övét majd megmarkolta a hajamat, és erőteljesen tépni kezdte. A könnyeim patakokban folytak.
-SEGÍTSEN MÁR VALAKI! ISTENEM SEGÍTS! -ordítottam, ez volt az utolsó reményem. Amikor úgy tűnt, hogy ez is elhagyott, teljesen letépte rólam a ruhámat, majd a fehérneműmtől próbált megszabadítani, amikor valaki rákiáltott a férfira.
-Hagyja békén és tűnjön innen! -ezzel a lendülettel húzott be neki egy akkorát, hogy abban a pillanatban esett a földre az a szemét. Nem tudtam ki az, nem mertem megfordulni, csak zokogtam.
-Jól vagy? -guggolt le mellém a megmentőm. Amikor felismertem a hangját, éreztem, hogy biztonságban vagyok, és már senki sem bánthat. Felnéztem rá, arcán talán meglepődöttséget véltem felfedezni.
-Basszameg.. Nem esett semmi bajod? -szorított magához, miközben én könnyeimmel áztattam el a pulcsiját. Nem tudtam kinyögni egy szót sem. Bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna, ha Zayn nem jön. Amikor sikerült valamilyen szintem megnyugodnom, egy kicsit elhúzódtam tőle, majd mosolyra húzódott a szám.
-Hogy tudsz még ilyenkor is így mosolyogni? -nézett rám értetlen fejjel.
-Te vagy az őrangyalom. -nevettem- Megmentettél. Soha sem tudom ezt meghálálni.
-Nem is kell. Az a lényeg, hogy jól vagy.- simogatta meg az arcomat. Levette a pulcsiját, majd rám adta. Eddig fel sem tűnt, hogy fehérneműben "ölelkeztünk", de bármennyire is érdekes: nem ez volt a legfontosabb.
-Szerintem menjünk haza. Szedjük össze a többieket. Gyere. -nyújtotta felém kezét, amit én habozás nélkül elfogadtam. Amikor a többiek megláttak, ijedt arccal jöttek hozzám és egytől-egyig megölelgettek. Egyáltalán nem voltak már józanok, de abban a pillanatban mintha minden alkoholmennyiség kiszállt volna belőlük. Nem kérdeztek semmit, csak öleltek, és ez nagyon jól esett.
-Sajnálom, hogy elrontottam a bulit. -hajtottam le a fejem.
-Ne hülyéskedj már. Mi sajnáljuk, hogy nem figyeltünk rád. -állt mellém Liam és megölelt.-Elhívtunk bulizni és még csak nem is voltunk veled. Ne haragudj.
-Nem haragszom. -mosolyogtam rájuk.
-Nem fázol? -lépett mellém Zayn.
-De...egy kicsit.
-Srácok induljunk!- szólt Zayn a többieknek. Liam és Niall már szállt volna be az autóba, amikor El közölte velük, hogy változott a felosztás, és ők a másik autóval mennek. Beültünk az autóba és már indultunk is. Csak néztem ki az ablakon és végiggondoltam az elmúlt fél óra történéseit: ...majdnem megerőszakoltak. Képek villantak be, és belőlem előtört a sírás. Eleanor magához szorított és a hátamat simogatta, amíg meg nem nyugodtam. 10 perc után kezdtem egyenletesen venni a levegőt és egy hálás pillantást vetettem felé.
-Nem kell elmondanod mi történt...sejtem. Tudod, amikor 15 éves voltam, velem nem "csak majdnem" történt meg. Egy buliból sétáltam haza, pár részeg férfi követett. Egyre gyorsabb tempót vettem fel, de ők is. Már futottam, nem tudtam merre menjek, lekanyarodtam egy utcába, pechemre zsákutca volt. Gusztustalanabbnál gusztustalanabb megjegyzéseket tettek, majd fogdosni kezdtek...
-El, nem kell elmondanod. -vágtam közbe. Erről senki sem beszél szívesen. Csak megöleltem és most már egymást nyugtattuk.
-Louis segített túllépni ezen. -mosolygott rám. -Te is találni fogsz valakit, aki majd segít. Előbb, mint gondolnád! De engem bármikor hívhatsz, ha valami probléma van.
-Köszönöm, ez nagyon sokat jelent. -mosolyogtam vissza.
-És engem is! Bármikor!! -szólt közbe Zayn. Nem elég, hogy megmentett még azt is felajánlja, hogy akár az éjszaka közepén is hívhatom. Igazából pont tőle nem vártam volna. Ő annyira távolságtartó volt velem az elejétől kezdve.
-Öhm, Zayn ma nem aludhatnék nálatok? - elég kínosnak éreztem ezt a kérdést, de nem mertem így hazamenni.
-De persze, ez egyértelmű. - ebben a pillanatban meg is érkeztünk El házához, kiraktunk és mentünk is tovább. Egy utcányira lakik csak tőlünk, ezért egy perc sem volt. Zayn segített kiszállni a kocsiból, hiszen még mindig remegtem és az ajtót sem bírtam kinyitni, nem volt hozzá erőm. Ahogy megfogta a kezem, az amúgy is remegő végtagjaim bizseregni kezdtek. Nem olyan bizsergés volt mint Liamnél, ez annál sokkal erősebb. A bejárati ajtót halkan nyitotta ki, hogy ne keltsen fel vele senkit és felvezetett a szobájába. Kivett nekem egy pólót és egy alsónadrágot, majd megmutatta, hogy hol találom a fürdőt. A meleg víz megváltásként hatott testemre. Minden gondolatot kizártam a fejemből, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy valamit nem tudtam...vagyis valakit: Zaynt. Amikor úgy döntöttem, hogy nem szeretném, ha miattam lenne túl sok a vízszámla, elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. Alaposan megtörölköztem, magamra kaptam Zayn által kapott "pizsamámat" és, ahogy kiléptem a fürdőből Zaynnel találtam szembe magam.
-10 perce kopogok, azt hittem valami bajod esett. -nézett rám aggódó tekintettel.
-Bocsi, pedig igyekeztem gyorsan zuhanyozni. -pirultam el.
-Semmi baj. Szerintem inkább feküdjünk le. Nem baj, ha mellettem kell aludnod? A kanapé nagyon kicsi, máshol meg nincs hely. - várta a válaszomat kíváncsian.
-Nem baj. -mosolyogtam rá. Mit csinálok??! Jó, végül is csak alszunk. Nyugi Faith! Bedőltem az ágy jobb felébe, Zayn pedig épp vette le magáról a pólót. Na jó, erre nem számítottam, gondoltam, hogy nem fog beöltözve aludni, de a póló maradhatott volna. Kidolgozott felsőteste a hasamban bizsergő érzést váltott ki. Lekapcsolta a villanyt, majd elfoglalta helyét bal oldalon.
-Nincs Bibliád? Tudod elalvás előtt szoktam olvasni... -még egy kínos kérdés tőlem.
-Öhm, nem igazán szoktam olvasni. Apa muszlim, anya keresztény én pedig... is-is. De igazából az egyikben sem hiszek különösebben... De, ha nagyon kell keresek neked valahol.
-Nem kell, maradj csak.- elgondolkodtam azon, amit mondott. Hogyan tud anélkül élni, hogy befogadná Istent?  Nem vagyok egy hittérítő, de fontosnak érzem azt, hogy mások is megismerjék Istent, és maguktól jöjjenek rá arra, hogy mennyire csodálatos. A ma "esti" imám legfőképpen Zaynért szólt, majd ezután a körülményekhez képest, nyugodtan aludtam el...Zayn mellett, aki néha-néha megremegett, horkolt és hangosan szuszogott, ezzel még jobban megnyugtatva engem. 

2. fejezet: Invitation

Egész éjszaka forgolódtam, le sem hunytam a szemem. Hajnali 5-kor kimásztam az ágyból a fürdő felé vettem az irányt, letusoltam és készülődtem. Soha sem érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam, nem érdekelt a kinézetem, de most egy kicsivel több időt töltöttem a tükör előtt, mint szoktam. Fél 7-kor már a konyhában ültem és a tegnapi napon járt az agyam. Zayn miért rohant el??
-Jó reggelt, hogy-hogy fent vagy?- zökkentett ki anya a gondolatmenetemből.
-Jó reggelt, nem tudtam aludni.
-Akkor csinálunk közösen valami reggelit?
-Anya, ezt most komolyan gondoltad? - tudni kell rólam, hogy még a pudingot is képes vagyok odaégetni. Sőt egyszer MŰANYAG tálcán raktam be a sütit a sütőbe, és arra mentem ki, hogy a tálca elolvadt, a süti pedig szénné égett.
-Igazad van, akkor csak teríts meg. -mosolygott rám. Kivettem a tányérokat, poharakat, evőeszközöket, leraktam az asztalra, majd szalvétát is tettem. Ahogy végeztem, apa jött ki a szobájából.
-Jó reggelt kicsim, te már fent vagy?- nézett rám értetlen fejjel.
-Neked is, nem tudtam aludni.
-Na ezt felírom valahova, ilyen sem volt még. -próbált viccelődni apa. Kicsit több alvásra van szükségem, mint a többi embernek...ez köztudott tény.
-Hahaha, poén! Na jól van, felkeltem a srácokat. -futottam fel az emeletre. Sehol nincs olyan képzés, hogy "hogyan juss be az öcséid szobájába anélkül, hogy valami beleálljon a lábadba?", szóval sikeresen ráléptem az összes játékra, ami a földön volt és Batman is csatát vívott a dobócsillag szerű fegyvereivel a lábam ellen, sajnos ő nyert. Hangosan felsikítottam, a srácok pedig leestek az ágyról, ezáltal fel is keltek.
-Máskor inkább anya keltsen.- szólta le Matt a technikámat, Jon pedig helyeslően bólintott, majd ásított egy nagyot.
-Ti pedig máskor pakoljatok össze. Na gyerünk, fogmosás, mosakodás, öltözés! Aki előbb van kész több nutellát kap a gofrijára.- inspiráltam őket, hogy gyorsabban készüljenek.
-Én kész is vagyok! -állt elém Jon teljes hadi öltözetben 3 perccel később. Na jó, ezt a taktikát ne vessétek be! Az egyik zoknija Pókemberes volt a másik pedig zöld-barna csíkos, egy kockás ing fölé(!) vett egy Batman-es pólót, a száján pedig még ott volt a fogkrém.
-Na jó ezt tekintsük döntetlennek, mindketten sok nutellát kaptok, de te menj és öltözz fel rendesen. -borzoltam össze a haját. A 2 rosszaság együtt jött le negyed 8-kor a konyhába, várva a jól megérdemelt extra csokis gofrit.
-Matt, ugye tudod, hogy több mint fél órát készültél? -szembesítettem a tényekkel.
-De megérte, jobban nézek mint Jon. - kidülledő szemekkel néztem rá, mert ez egy 5 éves szájából elég furán hangzott. Amúgy is tök ugyanúgy néznek ki, csak Matt haja fel van zselézve. Várjunk, fel van zselézve??!
-Ugyanolyan cukik vagytok mindketten, de te...hogy tudod használni a zselét? -néztem rá értetlen fejjel.
-Dave tanította. - ő az unokatesónk, 23 éves, de örök gyerek marad...
-Kinek akarsz tetszeni fiam? -kérdezte apa.
-Lux-nak. Még csak 4 éves, de bukom a fiatalabb lányokra. - na nekem több sem kellett, belőlem kitört a röhögés. Anyát is megmosolyogtatta, apa pedig félrehívta őt egy "férfias" beszélgetésre. Matt büszke mosollyal az arcán tért vissza az asztalhoz, apa pedig mosolyogva ült le anya mellé. Befejeztük a reggelit, én pedig indulhattam is a suliba. Igazából semmi érdekes nem történt, azon kívül, hogy matekból írtunk egy dogát, ami Zaynnek HÁRMAS alá lett. Elsőre nem rossz. Mondjuk nem tudom, hogy a tegnapi után eljön-e ma. A suliban semmi jelét nem adta annak, hogy ma esetleg jönne, szóval hazaindultam.
-Sziasztok- köszöntem, amikor beléptem az ajtón.
-Sziasz..Zayn merre van? -ráncolta a homlokát anya.
-Nem tudom... szerintem ma nem jön.
-Felhívom az anyukáját.- nyúlt a telefonjáért.
-Jajj nem kell, biztosan hazament, már a suliban is rosszul volt.- mentettem ki Zaynt. Miért csinálom ezt??! Anya letette a telefont és takarított tovább. Felmentem a szobámba és kipakoltam a táskámból. Holnap laza napunk lesz, csak irodalomra kell tanulni. 20 perc alatt végeztem is, bepakoltam és ledőltem az ágyamra. A plafont bámulva gondolkodtam azon, hogy mégis mi rosszat mondtam Zaynnek? Kimentem az erkélyemre és a kis faház felé fordítottam a fejem.
-Nem szeretem...egyáltalán...sőt mostanában idegesít.- hallottam meg Zayn hangját.
-Akkor szakíts vele, találsz nála sokkal jobbat.- adott neki tanácsot Liam, ha jól tudom.
-De...
-Nincs de. Csak azért vagy vele, mert jó az ágyban és mert jól néz ki, nem igaz? Hányszor kérdezte meg, hogy jól vagy-e vagy? Tudsz róla bármit is? Ő tud rólad valamit?
-Tudom, hogy amikor a nyakát csókolgatom akkor...
-Ne folytasd, kímélj meg a részletektől. - nevetett Liam. - de érted mire akarok kilyukadni?
-Értem és igazad van, csak...
-A te döntésed. De neked most nem korrepetáláson kéne lenned?
-De, de az a csaj....
-Mi van vele?- erre én is kíváncsi vagyok, kicsit közelebb hajoltam(már szinte lógtam a korláton), hogyha véletlenül halkabban beszélnének, akkor is mindent halljak. Na ez nem volt jó ötlet, abban a pillanatban megcsúsztam és egy sikítás kíséretében a bokorban landoltam.

*Zayn szemszöge*

-Ezt hallottad? -néztünk ki a kis ablakon Liammel. A látvány meglepett, Faith a bokorban fetrengett és próbált feltűnésmentesen kiszabadulni az ágak fogságából.
-Segítsünk már neki. -szaladt le a lépcsőn Liam, majd utána én is. Mondjuk én egész jól elszórakoztam a látványon, de jellemző Liamre ez a "lovagiasság".
-Nem esett semmi bajod? -aggodalmaskodott és próbálta kihúzni Faith-et a bokorból. Megmosolyogtatott  a bénázásuk.
-Kö-köszi...jól vagyok. -hajtotta le fejét Faith, ami már a piros sötétebb árnyalataiban tündökölt.
-Igazán nincs mit, biztosan jól vagy? Nagyot eshettél.. -tekintett fel Liam az erkélyre, hogy felmérje a magasságot.
-Csak nem megint hallgatóztál?- nyomtam meg a megint szót.
-Ki? Én? Ja, nem..csak...izé...- hebegett-habogott. Szóval hallgatózott.- bocsi mennem kell, meg kell etetnem a...kutyámat. Köszönöm Liam a segítséget. - mosolygott rá barátomra. Még észre sem vettem, hogy milyen gyönyörű amikor mosolyog. De ez a kutyás sztori nagyon gyenge volt, a másik probléma pedig, hogy csak Liamnek köszönte meg. Hé', én is segítettem volna...
-Asszem én is lerontok matekból... -nézte Faith-et, ahogy csukta be maga mögött az ajtót.
-Ezt most hogy érted? -néztem rá értetlen tekintettel.
-Nem semmi ez a csaj! Van benne valami...angyali.
-Ja, biztos izgi apácával járni. -nevettem ki.
-Te teljesen gyökér vagy.
-Csak vicceltem, szerintem is szép. -veregettem vállon. Kezdett hideg lenni, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a fűtött garázsba, úgyis mindjárt próbálunk a srácokkal. Louis és Harry már bent vártak minket, éppen valami furcsa, félreérthető pózban voltak.
-Nincs jobb, mint a békülős szex...- kacsintott Loui a kis fürtösre. Van köztük valami megmagyarázhatatlan kötődés-ne értsetek félre, csak baráti-, de szeretnek egymással szórakozni és "játszani a meleget".
-Niall merre van? - kérdeztem, miután megállapítottam, hogy nincs köztünk.
-Szerintem épp most fosztja ki a hűtőtöket.- közölte velem Harry. Ahogy ezt kimondta, Niall kajával teli kézzel és szájjal csatlakozott köreinkhez.
-Na kezdhetünk! -vette kézbe a gitárját.

*Faith szemszöge* 

Na ennél kínosabb helyzetbe nem is kerülhettem volna. Zayn most biztosan azt hiszi, hogy valami megszállott vagyok, aki minden percben hallgatózik, Liam pedig azt, hogy valami szerencsétlen, aki repülni próbált. Ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem el bámulni...mostanában ez elég sűrűn előfordul, mondhatjuk, hogy ez az új hobbim. Arra eszméltem fel, hogy mér nem is a plafont bámulom, hanem a szemeim önkénytelenül csukódnának le. Gyorsan felpattantam és elballagtam a fürdőig. Fél órán keresztül csak folyattam magamra a meleg vizet. Azt mondják, hogy zuhanyzás közben születnek a legjobb gondolatok. Hát, nem tudom, hogy ez mennyire jó gondolat, de holnap odaállok Zayn elé, és kerek-perec megkérdezem, hogy mi baja van... A csodálatos ötlet megszületése után, sikerült befejeznem a zuhanyzást, majd ezzel a  lendülettel dőltem is vissza a meleg ágyikómba. Szemeim egyből lecsukódtak...

-TE MÉG NEM VAGY FENT?- jött be a szobámba anya.
-Mi? Hol? Miért?- ránéztem a telefonomra ami fél 8-at mutatott, azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, de az olimpián résztvevő futókat megszégyenítő gyorsasággal mentem be a fürdőbe. Hát ilyen tempóban készültem is. 7:40-kor már úton voltam a suli felé, és nem is én lettem volna, ha nem hagyom otthon a TÁSKÁMAT. Félúton azért is vissza kellett fordulnom, szóval az első óra felénél sikerült betoppannom.
-Jó reggelt, elnézést a késésért. -nyitottam be a fizika terembe. Hogyha a tanár ölni tudott volna a szemével én már halott lennék.
-HÁT MAGA? NINCS IDŐÉRZÉKE? VAGY AZT HISZI, HOGY ÖN CSAK ÚGY MINDEN KÖVETKEZMÉNY NÉLKÜL KÉSHET AZ ÓRÁMRÓL? LE KELL, HOGY TÖRJEM! NEM KÉSHET!!!! - életemben először késtem, de úgy tűnik, hogy ez valami megbocsájthatatlan bűn. Nem tudom, miért kelettett ebből ekkora ügyet csinálni.-Üljön le, ezt majd még megbeszéljük.
Leültem a helyemre és az óra hátralévő részében próbáltam az átlagosnál is jobban meghúzni magam. Ez mind sikerült is volna, hogy Zayn nem dönt úgy, hogy üzenget egy kis papírfecnin.
-"Na mi van kislány? Csak nem túl sokat hallgatóztál az éjszaka? -Z" - lehet, hogy mégsem csak egy álarc: ő tényleg egy bunkó, arrogáns p*cs.
-"Csak nem szólt az ébresztőm. Te meg igazán leszállhatnál rólam...ja és nincs mit" -gyorsan összegyűrtem a papírt és, amikor a tanár háttal állt visszadobtam. Pár perc múlva jött is a válasz. Éppen hajtogattam ki a papírt, amikor a tanár kikapta a kezemből.
-Na jó, ez már több, mint pofátlanság. Késel az órámról és ahelyett, hogy figyelnél még levelezgetsz is. Irány az igazgatói!!!! Ezzel a "Z"-vel együtt. -remek, még el is olvasta. Sohasem voltam még az igazgatóiban, a szüleim ki fognak nyírni. Zayn büszke mosollyal az arcán jött mellettem.
-Ez ekkora dicsőség? -kérdeztem tőle.
-Ja nem, csak nem kell bent lennem fizikán...Amúgy mire írtad, hogy "nincs mit"? -nézett rám értetlen fejjel.
-Áhh ugyan semmi, csak miattad hazudtam a szüleimnek, mert nem vagy képes átjönni a szomszédba, amikor korrepetálás van... Anyu felakarta hívni a tiédet, én meg mondtam, hogy beteg vagy és azért nem jössz.
-Nem nagy cucc.-mondta flegmán.
-Neked talán mindennapos, hogy hazudsz a szüleidnek, de tudod én tisztelem őket annyira, hogy nem. Amúgy meg fogalmam sincs, hogy mi bajod van velem, segíteni próbálok, hogy azzal a kis mogyorónyi agyaddal kezdj valamit és ne bukj meg!!!- kitörtem... talán nem kellett volna, de ő sem tehet meg mindent. Erre nem jött válasz, szótlanul ültünk az igazgatónál, míg megkaptuk a fejmosást. Én megúsztam egy szóbeli figyelmeztetéssel, de Zayn kapott egy beírást, mert neki nem ez volt az első. Ezután külön váltak útjaink, csak az órán találkoztunk. Suli után, edzésem volt, ahol Zayn és a bandája a lelátón ültek. Tényleg inkább minket figyeltek, mint a pom-pom lányokat, sőt Zaynen és Harryn kívül mindenki közelebb ült, hogy jobban lásson. Az edzés végén Liam jött oda hozzám.
-Akkor ezek szerint nincsen semmi bajod, nagyon ügyesen játszol.- dicsért meg.
-Nincsen, viszonylag puhára estem, csak egy-két ág volt zavaró tényező. Kö-köszönöm.-pirultam el.
-Az járt a fejemben, hogy lenne-e kedved eljönni velünk bulizni egyet? Jön Louis barátnője is, nem egyedül lennél lány. -most csak álmodom, vagy komolyan Liam Payne hívott el bulizni a suli legmenőbb srácaival együtt?
-Megkérdezem otthon. -mosolyogtam rá, próbáltam leplezni, az örömömet.
-Megadod a számod? Mert akkor majd megírhatnád üzenetben. -nyújtotta felém a telefonját én pedig gyorsan bepötyögtem a számom, majd ez fordítva is megtörtént. -Köszi, akkor majd beszélünk. Szia Faith!-köszönt el. Ezek után boldogan sétáltam haza, és azon gondolkodtam, hogy milyen nézést kéne bevetnem, amikor anyáék elé állok, hogy engedjenek el bulizni. Anyáék eléggé régimódiak ilyen téren... Beléptem az ajtón, vettem egy nagy levegőt és odaálltam anyáék elé.
-Tudjátok ma péntek van, ilyenkor minden fiatal bulizni megy, és arra gondoltam, hogy elengedhetnétek engem is...jól tanulok, nincs velem semmi baj, segítek itthon is mindenben.... -néztem rájuk kiskutyaszemekkel. Egy ideig szigorú tekintettel néztek rám, majd megenyhültek az arcvonásaik és mosolyogva mondtak igent.
-DE vannak feltételeink...semmi alkohol, drog, cigaretta és nem későn érsz haza!! Nem ülsz be az autóba, ha a sofőr ivott, inkább hívj taxit!!! -én csak bólogattam, majd amikor abbahagyták az oktatást, nyomtam gy puszit az arcukra és felvonultam a szobámba, előkaptam a telefonomat és írtam Liamnek, hogy mehetek, válaszul kaptam, hogy 10-re itt vannak értem. Akkor tudatosult bennem, hogy a suli legmenőbb srácaival megyek bulizni.....

1. fejezet: ...is just a mask

- ...és ne feledjétek, pénteken Biblia óra az imaházban! - fejezte be apa az Istentiszteletet. A templomban általában öregebbek vannak, 1-2 fiatal betéved néha, mert a szüleik elrángatják őket. Pedig apa próbálja lazára venni a dolgokat, nem úgy adja elő, hogy mindenki halálra unja magát, viccelődni is szokott, ezért szeretik annyian.
-Mekkorát nőttél aranyom! És milyen csinos vagy.- állapította meg Mrs Dalloway, aki hetente elmondja ezt.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá. Még váltott pár szót apával, aztán indultunk haza. A házunk nem egy nagy szám, de nem érzem azt, hogy többre lenne szükségem. Egyáltalán nem vagyunk gazdagok, de nincsen hiányunk semmiben, és amink van, azt megbecsüljük.
-Megjöttünk! Sziasztok. -köszöntünk. Anya itthon maradt, vigyázott a két rosszaságra. Van két öcsém, Matthew és Jonathan, ikrek. Anyának azt mondták, hogy nem lehet gyereke. Amikor ez kiderült, az egész gyülekezet a szüleimért imádkozott, és úgy tűnik Isten meghallgatta, ugyanis most van 3 teljesen egészséges gyermeke.
-Felmegyek tanulni. -jelentettem be és feltrappoltam a lépcsőn. Elővettem a biosz füzetemet és belemerültem a puhatestűek élővilágába. Felettébb érdekes, nem nagyon kötött le, de muszáj. Fél órát tanultam a bioszt, utána jött a töri és a többit is átnéztem valamilyen szinten. Másfél órát tanultam, kezdett unalmassá válni, úgyhogy kimentem az erkélyemre. A szomszéd srác, azaz a suli legmenőbb pasija, pont az ablakában ült, és szívta magába a napi nikotin adagját. Amint megláttam, hogy kint van, gyorsan visszaszaladtam a szobámba. 17 éve vagyunk szomszédok, és még egy szót sem váltottunk egymással. A jelenlétében teljesen zavarba jövök, nem is tudnék megszólalni, meg amúgy is, ha a barátnője megtudná, hogy egyáltalán köszöntünk egymásnak, engem kinyírna, őt meg kidobná. Lementem a földszintre és pont jókor, mert anya épp szólni akart, hogy ebédidő van. Apa elmondta az asztali áldást és már ehettünk is.
-Jajj Faith kincsem, nem is mondtam. Tricia-tudod a szomszédból-szólt nekem, hogy a fia bukásra áll a legtöbb tantárgyból. Felajánlottam neki, hogy te korepetálnád, ugye nem baj? - tudatta velem anya a terveit.
-Nem, dehogyis, szívesen segítek, csak hát tudod a munka mellett nem biztos, hogy belefér. -próbáltam kihúzni magam a feladat alól.
-Ez a legjobb, Zayn is menne veled, mert elég rosszul viselkedik és a szülei így próbálják megbüntetni. - mosolygott rám anya. Ennél jobb már nem is lehetne. Nagyon szívesen segítek másokon, de rá nem tudok úgy tekinteni, mint az öregekre, vagy a szegényekre, vagy egyszerűen csak úgy, mint az átlagos emberekre...mert ő számomra nem átlagos.
-Köszönöm, nagyon finom volt. Elmosogatok. -mosolyogtam rá anyára. Gyorsan elmosogattam és anya szólt, hogy kísérjem el a srácokat a focipályára. A két kisördög már teljes felszerelésben állt előttem. 10 perc alatt lesétáltunk a pályára és már rúgták is a labdát. Imádok focizni, szóval én is beálltam. Már kezdett besötétedni, ezért haza kellett indulnunk.
-NEM ÉRDEKEL, NEM ÉRTED??!! -csapta be a bejárati ajtót az anyjára Zayn. Beküldtem a srácokat, én pedig csak álltam és néztem, ahogyan Zayn felmászik a kis "kuckójába", amit kiskorában épített neki az apukája. Volt időm megfigyelni, hogy a veszekedések után, ott tölti el az idejét. Nekem is van egy ilyen helyem, még a nagypapám épített egy faházat, nem messze az egyik parktól. Én mindig odamegyek, ha valami nyomaszt. Zayn észrevett, ezért gyorsan bementem a házba. Lefürödtem, bepakoltam holnapra, imádkoztam és már aludtam is.

***

Reggel anya keltett fel, ugyanis a telefonom nem szólt. Bementem a fürdőbe, megfésülködtem, megmostam az arcomat és a fogamat, majd felöltöztem. Leballagtam a konyhába, ahol megcsapott a frissen sütött palacsinta illata. Leültünk az asztalhoz, most rajtam volt a sor az imával kapcsolatban. Elmondtam, majd felfaltunk mindent, amit anya sütött.
-Na én megyek, mert még a végén elkések. Sziasztok! - köszöntem el a többiektől.
-Szia, ja és ma jön Zayn hozzád, együtt gyertek haza. - hát ez csodálatos. Azt sem tudja, hogy ki vagyok, biztos majd még furikázni is fog velem. A suliba beérve, az a látvány fogadott, ahogy a barátnőjével falják egymást.
-Menjetek szobára!- röhögött Louis. Ha jól tudom, ő a mókamester a bandában. Feltűnésmentesen elmentem mellettük, és beültem a terembe. Elkezdődött a matek óra és egy cetli landolt az asztalomon, amiben ez állt: "Ma 2-kor gyere a parkolóba, ott várlak. -Z ". Hátranéztem, ahol Zayn ült és bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy rendben van. Legalább tudja ki vagyok, haladás. Kicsöngettek az óráról nekünk pedig fel kellet menni az emeletre, a kémialaborba.
-Nézz már magad elé. -hangzott el ez az udvarias mondat Jessica szájából, amikor véletlenül nekiütköztem a folyosón.
-Bocsi, nem volt szándékos. - mentem tovább, nem figyelve arra, amit még utána mondott. A nap további részében nem történt semmi érdekes. Benne vagyok a suli lány focicsapatában, szóval a hatodik órában elmentem az edzésre. A pom-pom lányok mellettünk próbáltak, és hallgathattuk az idióta megjegyzéseiket. Van egy ige a Bibliából ami így szól: "Taníts meg hallgatni, amikor mások támadnak". Na ez nekem nagyon jól megy, inkább csak mosolygok és rájuk hagyom az egészet. Az edzés végezetével, bementünk az öltözőbe, átöltöztünk és én már rohantam is a parkolóba, ahol Zayn várt. Ennyire még nem izgultam, azt sem tudom, hogy köszönjek neki: Hello vagy szia vagy szervusz szomszéd vagy jó napot, vagy mi??!
-Szia. - zökkentett ki a gondolatmenetemből az említett személy.
-Szia. - ennél a köszönésformánál döntöttem.
-Szállj be, mindjárt jövök. -indult el Zayn Jessica felé, aki számon kérte arról, hogy mit keresek én az autójában. Nem tudom, hogy erre mi lehetett Zayn válasza...
-Most az öregekhez megyünk vagy hozzátok? - kérdezte Zayn, miközben beindította az autót.
-Öhm, hozzánk...- ennyi volt a nagy beszélgetésünk, én eléggé feszengtem, mert féltem, hogy valami hülyeséget mondok és beégetem magam, ezért inkább csöndbe maradtam.
-Sziasztok, megjöttünk. - szóltam anyáéknak.
-Jó napot, Zayn vagyok. - köszönt udvariasan(!) Zayn, amin eléggé meglepődtem. Felmentünk a szobámba, ahol Zayn elkezdte nézegetni a falon lévő képeimet.
-Ügyesen focizol. -állapította meg, amikor a focis képekhez ért.
-Köszi, de nem is láttál még. Vagy tévedek? - kérdeztem.
-Szoktam látni az ablakból, amikor az öcséiddel focizol, meg a suliban is láttalak már párszor.
-Az ablakból? A suliban? Mikor?
-Az ablakból amikor cigizek, a suliban pedig Jessicának akkor van edzése, amikor nektek, és a foci kicsit érdekesebb mint az, ahogyan ők ugrálnak.- mondta teljes őszinteséggel. Szóval nem nyáladzik, amikor a pom-pom lányok, rövid szoknyában rázzák magukat előtte? Érdekesebbnek találja azt, amit mi csinálunk? Ez fura, nem úgy tűnik mint, aki ilyenekre vevő.
-Na jó, szerintem kezdjük el.- egy kicsit zavarba hozott az, amit az előbb mondott, ezért inkább tereltem a témát.
-Mit? -nézett rám értetlen fejjel.
-A korrepetálást- adtam érthető választ.
-Ugye nem gondolod komolyan, hogy én itt tanulni fogok. - keménykedett Zayn.
-Hát azért vagy itt.
-Nem tudja meg senki, ha ezt kihagyjuk. Én anyának elmondom, hogy nagyon jó volt, megtanultam mindent, sokat segítettél, és el van intézve. - ismertette velem a terveit.
-Igen, és te attól még ugyanúgy megbuksz. Nem fogsz belehalni, ha érted a matekot. -mosolyogtam rá.
-De abba sem, hogyha nem értem. - mosolygott ő rám.
-Csak próbáld meg, ha nagyon borzalmas, akkor abbahagyjuk.- kötöttünk kompromisszumot. Az elején húzta a száját, de amikor megmutattam neki, hogy van annál sokkal egyszerűbb megoldás is, mint amit a tanár felírt, akkor abbahagyta a duzzogást. 1 óra matekozás után, azt mondta, hogy több információ befogadására nem képes, ezért abbahagytuk.
-Pedig még hátra van a kémia és a fizika. A többiben sajnos nem tudok segíteni, mert azokat csak meg kell tanulni, de ha szeretnéd majd kikérdezem. - ajánlottam fel neki.
-Miért segítesz nekem? - vágott értetlen fejet.
-Miért ne tenném? -kérdeztem vissza.
-Mert nem is ismersz. Nem vagyunk barátok sem, az iskolában bunkó vagyok. Mi okod van arra, hogy segíts? Mit kérsz érte cserébe?- lett egyre értetlenebb az arckifejezése.
-Tudom, hogy igazából nem vagy bunkó, neked is vannak érzéseid, csak jól titkolod őket. Nem kérek cserébe semmit...max annyit, hogy ne bukj meg. -mosolyogtam rá.
-Nem értelek... segítesz és még csak azt sem kéred, hogy feküdjek le veled? Amúgy meg, honnan veszed, hogy nem vagyok bunkó?
-Hát ez elég fura kérés lenne. Tudod, az a kis faház elég közel van az ablakomhoz, és sok minden áthallatszik, pontosan annyi, hogy tudjam, vannak érzéseid. Azt is hallom, amikor sírsz, ha nevetsz, ha dühöngsz...- válaszoltam a kérdésére mosolyogva.
-Nem szoktam sírni... -vette fel magára az álarcát, amiről azt hittem, hogy végre leveszi. - mennem kell, kösz a matekot. Szia. - rohant ki az ajtón. Valami rosszat mondtam volna? Értetlen fejjel néztem az ajtóra, ahol az előbb viharzott ki, az a személy, akiről azt hittem, hogy soha sem fog észrevenni, hogy nem fogunk egy szót sem váltani egymással...és akiről tudtam, hogy csak egy álarcot visel, amit nagyon nehéz lesz levenni róla.