2. fejezet: Invitation

Egész éjszaka forgolódtam, le sem hunytam a szemem. Hajnali 5-kor kimásztam az ágyból a fürdő felé vettem az irányt, letusoltam és készülődtem. Soha sem érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam, nem érdekelt a kinézetem, de most egy kicsivel több időt töltöttem a tükör előtt, mint szoktam. Fél 7-kor már a konyhában ültem és a tegnapi napon járt az agyam. Zayn miért rohant el??
-Jó reggelt, hogy-hogy fent vagy?- zökkentett ki anya a gondolatmenetemből.
-Jó reggelt, nem tudtam aludni.
-Akkor csinálunk közösen valami reggelit?
-Anya, ezt most komolyan gondoltad? - tudni kell rólam, hogy még a pudingot is képes vagyok odaégetni. Sőt egyszer MŰANYAG tálcán raktam be a sütit a sütőbe, és arra mentem ki, hogy a tálca elolvadt, a süti pedig szénné égett.
-Igazad van, akkor csak teríts meg. -mosolygott rám. Kivettem a tányérokat, poharakat, evőeszközöket, leraktam az asztalra, majd szalvétát is tettem. Ahogy végeztem, apa jött ki a szobájából.
-Jó reggelt kicsim, te már fent vagy?- nézett rám értetlen fejjel.
-Neked is, nem tudtam aludni.
-Na ezt felírom valahova, ilyen sem volt még. -próbált viccelődni apa. Kicsit több alvásra van szükségem, mint a többi embernek...ez köztudott tény.
-Hahaha, poén! Na jól van, felkeltem a srácokat. -futottam fel az emeletre. Sehol nincs olyan képzés, hogy "hogyan juss be az öcséid szobájába anélkül, hogy valami beleálljon a lábadba?", szóval sikeresen ráléptem az összes játékra, ami a földön volt és Batman is csatát vívott a dobócsillag szerű fegyvereivel a lábam ellen, sajnos ő nyert. Hangosan felsikítottam, a srácok pedig leestek az ágyról, ezáltal fel is keltek.
-Máskor inkább anya keltsen.- szólta le Matt a technikámat, Jon pedig helyeslően bólintott, majd ásított egy nagyot.
-Ti pedig máskor pakoljatok össze. Na gyerünk, fogmosás, mosakodás, öltözés! Aki előbb van kész több nutellát kap a gofrijára.- inspiráltam őket, hogy gyorsabban készüljenek.
-Én kész is vagyok! -állt elém Jon teljes hadi öltözetben 3 perccel később. Na jó, ezt a taktikát ne vessétek be! Az egyik zoknija Pókemberes volt a másik pedig zöld-barna csíkos, egy kockás ing fölé(!) vett egy Batman-es pólót, a száján pedig még ott volt a fogkrém.
-Na jó ezt tekintsük döntetlennek, mindketten sok nutellát kaptok, de te menj és öltözz fel rendesen. -borzoltam össze a haját. A 2 rosszaság együtt jött le negyed 8-kor a konyhába, várva a jól megérdemelt extra csokis gofrit.
-Matt, ugye tudod, hogy több mint fél órát készültél? -szembesítettem a tényekkel.
-De megérte, jobban nézek mint Jon. - kidülledő szemekkel néztem rá, mert ez egy 5 éves szájából elég furán hangzott. Amúgy is tök ugyanúgy néznek ki, csak Matt haja fel van zselézve. Várjunk, fel van zselézve??!
-Ugyanolyan cukik vagytok mindketten, de te...hogy tudod használni a zselét? -néztem rá értetlen fejjel.
-Dave tanította. - ő az unokatesónk, 23 éves, de örök gyerek marad...
-Kinek akarsz tetszeni fiam? -kérdezte apa.
-Lux-nak. Még csak 4 éves, de bukom a fiatalabb lányokra. - na nekem több sem kellett, belőlem kitört a röhögés. Anyát is megmosolyogtatta, apa pedig félrehívta őt egy "férfias" beszélgetésre. Matt büszke mosollyal az arcán tért vissza az asztalhoz, apa pedig mosolyogva ült le anya mellé. Befejeztük a reggelit, én pedig indulhattam is a suliba. Igazából semmi érdekes nem történt, azon kívül, hogy matekból írtunk egy dogát, ami Zaynnek HÁRMAS alá lett. Elsőre nem rossz. Mondjuk nem tudom, hogy a tegnapi után eljön-e ma. A suliban semmi jelét nem adta annak, hogy ma esetleg jönne, szóval hazaindultam.
-Sziasztok- köszöntem, amikor beléptem az ajtón.
-Sziasz..Zayn merre van? -ráncolta a homlokát anya.
-Nem tudom... szerintem ma nem jön.
-Felhívom az anyukáját.- nyúlt a telefonjáért.
-Jajj nem kell, biztosan hazament, már a suliban is rosszul volt.- mentettem ki Zaynt. Miért csinálom ezt??! Anya letette a telefont és takarított tovább. Felmentem a szobámba és kipakoltam a táskámból. Holnap laza napunk lesz, csak irodalomra kell tanulni. 20 perc alatt végeztem is, bepakoltam és ledőltem az ágyamra. A plafont bámulva gondolkodtam azon, hogy mégis mi rosszat mondtam Zaynnek? Kimentem az erkélyemre és a kis faház felé fordítottam a fejem.
-Nem szeretem...egyáltalán...sőt mostanában idegesít.- hallottam meg Zayn hangját.
-Akkor szakíts vele, találsz nála sokkal jobbat.- adott neki tanácsot Liam, ha jól tudom.
-De...
-Nincs de. Csak azért vagy vele, mert jó az ágyban és mert jól néz ki, nem igaz? Hányszor kérdezte meg, hogy jól vagy-e vagy? Tudsz róla bármit is? Ő tud rólad valamit?
-Tudom, hogy amikor a nyakát csókolgatom akkor...
-Ne folytasd, kímélj meg a részletektől. - nevetett Liam. - de érted mire akarok kilyukadni?
-Értem és igazad van, csak...
-A te döntésed. De neked most nem korrepetáláson kéne lenned?
-De, de az a csaj....
-Mi van vele?- erre én is kíváncsi vagyok, kicsit közelebb hajoltam(már szinte lógtam a korláton), hogyha véletlenül halkabban beszélnének, akkor is mindent halljak. Na ez nem volt jó ötlet, abban a pillanatban megcsúsztam és egy sikítás kíséretében a bokorban landoltam.

*Zayn szemszöge*

-Ezt hallottad? -néztünk ki a kis ablakon Liammel. A látvány meglepett, Faith a bokorban fetrengett és próbált feltűnésmentesen kiszabadulni az ágak fogságából.
-Segítsünk már neki. -szaladt le a lépcsőn Liam, majd utána én is. Mondjuk én egész jól elszórakoztam a látványon, de jellemző Liamre ez a "lovagiasság".
-Nem esett semmi bajod? -aggodalmaskodott és próbálta kihúzni Faith-et a bokorból. Megmosolyogtatott  a bénázásuk.
-Kö-köszi...jól vagyok. -hajtotta le fejét Faith, ami már a piros sötétebb árnyalataiban tündökölt.
-Igazán nincs mit, biztosan jól vagy? Nagyot eshettél.. -tekintett fel Liam az erkélyre, hogy felmérje a magasságot.
-Csak nem megint hallgatóztál?- nyomtam meg a megint szót.
-Ki? Én? Ja, nem..csak...izé...- hebegett-habogott. Szóval hallgatózott.- bocsi mennem kell, meg kell etetnem a...kutyámat. Köszönöm Liam a segítséget. - mosolygott rá barátomra. Még észre sem vettem, hogy milyen gyönyörű amikor mosolyog. De ez a kutyás sztori nagyon gyenge volt, a másik probléma pedig, hogy csak Liamnek köszönte meg. Hé', én is segítettem volna...
-Asszem én is lerontok matekból... -nézte Faith-et, ahogy csukta be maga mögött az ajtót.
-Ezt most hogy érted? -néztem rá értetlen tekintettel.
-Nem semmi ez a csaj! Van benne valami...angyali.
-Ja, biztos izgi apácával járni. -nevettem ki.
-Te teljesen gyökér vagy.
-Csak vicceltem, szerintem is szép. -veregettem vállon. Kezdett hideg lenni, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a fűtött garázsba, úgyis mindjárt próbálunk a srácokkal. Louis és Harry már bent vártak minket, éppen valami furcsa, félreérthető pózban voltak.
-Nincs jobb, mint a békülős szex...- kacsintott Loui a kis fürtösre. Van köztük valami megmagyarázhatatlan kötődés-ne értsetek félre, csak baráti-, de szeretnek egymással szórakozni és "játszani a meleget".
-Niall merre van? - kérdeztem, miután megállapítottam, hogy nincs köztünk.
-Szerintem épp most fosztja ki a hűtőtöket.- közölte velem Harry. Ahogy ezt kimondta, Niall kajával teli kézzel és szájjal csatlakozott köreinkhez.
-Na kezdhetünk! -vette kézbe a gitárját.

*Faith szemszöge* 

Na ennél kínosabb helyzetbe nem is kerülhettem volna. Zayn most biztosan azt hiszi, hogy valami megszállott vagyok, aki minden percben hallgatózik, Liam pedig azt, hogy valami szerencsétlen, aki repülni próbált. Ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem el bámulni...mostanában ez elég sűrűn előfordul, mondhatjuk, hogy ez az új hobbim. Arra eszméltem fel, hogy mér nem is a plafont bámulom, hanem a szemeim önkénytelenül csukódnának le. Gyorsan felpattantam és elballagtam a fürdőig. Fél órán keresztül csak folyattam magamra a meleg vizet. Azt mondják, hogy zuhanyzás közben születnek a legjobb gondolatok. Hát, nem tudom, hogy ez mennyire jó gondolat, de holnap odaállok Zayn elé, és kerek-perec megkérdezem, hogy mi baja van... A csodálatos ötlet megszületése után, sikerült befejeznem a zuhanyzást, majd ezzel a  lendülettel dőltem is vissza a meleg ágyikómba. Szemeim egyből lecsukódtak...

-TE MÉG NEM VAGY FENT?- jött be a szobámba anya.
-Mi? Hol? Miért?- ránéztem a telefonomra ami fél 8-at mutatott, azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, de az olimpián résztvevő futókat megszégyenítő gyorsasággal mentem be a fürdőbe. Hát ilyen tempóban készültem is. 7:40-kor már úton voltam a suli felé, és nem is én lettem volna, ha nem hagyom otthon a TÁSKÁMAT. Félúton azért is vissza kellett fordulnom, szóval az első óra felénél sikerült betoppannom.
-Jó reggelt, elnézést a késésért. -nyitottam be a fizika terembe. Hogyha a tanár ölni tudott volna a szemével én már halott lennék.
-HÁT MAGA? NINCS IDŐÉRZÉKE? VAGY AZT HISZI, HOGY ÖN CSAK ÚGY MINDEN KÖVETKEZMÉNY NÉLKÜL KÉSHET AZ ÓRÁMRÓL? LE KELL, HOGY TÖRJEM! NEM KÉSHET!!!! - életemben először késtem, de úgy tűnik, hogy ez valami megbocsájthatatlan bűn. Nem tudom, miért kelettett ebből ekkora ügyet csinálni.-Üljön le, ezt majd még megbeszéljük.
Leültem a helyemre és az óra hátralévő részében próbáltam az átlagosnál is jobban meghúzni magam. Ez mind sikerült is volna, hogy Zayn nem dönt úgy, hogy üzenget egy kis papírfecnin.
-"Na mi van kislány? Csak nem túl sokat hallgatóztál az éjszaka? -Z" - lehet, hogy mégsem csak egy álarc: ő tényleg egy bunkó, arrogáns p*cs.
-"Csak nem szólt az ébresztőm. Te meg igazán leszállhatnál rólam...ja és nincs mit" -gyorsan összegyűrtem a papírt és, amikor a tanár háttal állt visszadobtam. Pár perc múlva jött is a válasz. Éppen hajtogattam ki a papírt, amikor a tanár kikapta a kezemből.
-Na jó, ez már több, mint pofátlanság. Késel az órámról és ahelyett, hogy figyelnél még levelezgetsz is. Irány az igazgatói!!!! Ezzel a "Z"-vel együtt. -remek, még el is olvasta. Sohasem voltam még az igazgatóiban, a szüleim ki fognak nyírni. Zayn büszke mosollyal az arcán jött mellettem.
-Ez ekkora dicsőség? -kérdeztem tőle.
-Ja nem, csak nem kell bent lennem fizikán...Amúgy mire írtad, hogy "nincs mit"? -nézett rám értetlen fejjel.
-Áhh ugyan semmi, csak miattad hazudtam a szüleimnek, mert nem vagy képes átjönni a szomszédba, amikor korrepetálás van... Anyu felakarta hívni a tiédet, én meg mondtam, hogy beteg vagy és azért nem jössz.
-Nem nagy cucc.-mondta flegmán.
-Neked talán mindennapos, hogy hazudsz a szüleidnek, de tudod én tisztelem őket annyira, hogy nem. Amúgy meg fogalmam sincs, hogy mi bajod van velem, segíteni próbálok, hogy azzal a kis mogyorónyi agyaddal kezdj valamit és ne bukj meg!!!- kitörtem... talán nem kellett volna, de ő sem tehet meg mindent. Erre nem jött válasz, szótlanul ültünk az igazgatónál, míg megkaptuk a fejmosást. Én megúsztam egy szóbeli figyelmeztetéssel, de Zayn kapott egy beírást, mert neki nem ez volt az első. Ezután külön váltak útjaink, csak az órán találkoztunk. Suli után, edzésem volt, ahol Zayn és a bandája a lelátón ültek. Tényleg inkább minket figyeltek, mint a pom-pom lányokat, sőt Zaynen és Harryn kívül mindenki közelebb ült, hogy jobban lásson. Az edzés végén Liam jött oda hozzám.
-Akkor ezek szerint nincsen semmi bajod, nagyon ügyesen játszol.- dicsért meg.
-Nincsen, viszonylag puhára estem, csak egy-két ág volt zavaró tényező. Kö-köszönöm.-pirultam el.
-Az járt a fejemben, hogy lenne-e kedved eljönni velünk bulizni egyet? Jön Louis barátnője is, nem egyedül lennél lány. -most csak álmodom, vagy komolyan Liam Payne hívott el bulizni a suli legmenőbb srácaival együtt?
-Megkérdezem otthon. -mosolyogtam rá, próbáltam leplezni, az örömömet.
-Megadod a számod? Mert akkor majd megírhatnád üzenetben. -nyújtotta felém a telefonját én pedig gyorsan bepötyögtem a számom, majd ez fordítva is megtörtént. -Köszi, akkor majd beszélünk. Szia Faith!-köszönt el. Ezek után boldogan sétáltam haza, és azon gondolkodtam, hogy milyen nézést kéne bevetnem, amikor anyáék elé állok, hogy engedjenek el bulizni. Anyáék eléggé régimódiak ilyen téren... Beléptem az ajtón, vettem egy nagy levegőt és odaálltam anyáék elé.
-Tudjátok ma péntek van, ilyenkor minden fiatal bulizni megy, és arra gondoltam, hogy elengedhetnétek engem is...jól tanulok, nincs velem semmi baj, segítek itthon is mindenben.... -néztem rájuk kiskutyaszemekkel. Egy ideig szigorú tekintettel néztek rám, majd megenyhültek az arcvonásaik és mosolyogva mondtak igent.
-DE vannak feltételeink...semmi alkohol, drog, cigaretta és nem későn érsz haza!! Nem ülsz be az autóba, ha a sofőr ivott, inkább hívj taxit!!! -én csak bólogattam, majd amikor abbahagyták az oktatást, nyomtam gy puszit az arcukra és felvonultam a szobámba, előkaptam a telefonomat és írtam Liamnek, hogy mehetek, válaszul kaptam, hogy 10-re itt vannak értem. Akkor tudatosult bennem, hogy a suli legmenőbb srácaival megyek bulizni.....