5. fejezet : I don't understand

http://littleprincess-1d.blogspot.hu/   Egy olvasó, vagy nem olvasó...maradjunk annyiban, hogy egy látogató blogja! Beleolvastam egy kicsit és nekem tetszett, nézzetek be és ha tetszik iratkozzatok fel, komizzatok, olvassátok! :)  (1D-s blog!!) u.i.: a késésért pedig ne haragudjatok, de remélem vagyis szerintem kezditek megszokni, nem a pontosságomról vagyok híres :( -A.

4 nap telt el azóta, hogy Zaynnel egy kicsivel közelebbről megismertük egymást. Azóta semmi sem változott. Ő továbbra is a "menő srác", én pedig továbbra is az a lány maradok, akit senki sem vesz észre. Miután hazakísért, egy ideig elhittem, hogy akkor mostantól minden megváltozik. Ez nem így történt. Továbbra is együtt van a barátnőjével, aki engem és a hozzám hasonlóakat folyamatosan megaláz...egyszerűen minden ugyanolyan, mint eddig. De ha jobban belegondolok, nem minden. Liam egyre többször keresi a társaságomat, néha hazakísér, velem ül az ebédlőben, sőt még az edzéseimet is előszeretettel nézi.
-Nincs kedved eljönni velem este valahova? - tette fel a kérdést az előbb említett személy.
-Mehetünk. -mosolyogtam rá.- Hova?
-Ez maradjon az én titkom. Csak..legyél csinos, mint mindig. -szóval szerinte csinos vagyok? Ez jól esik. A nap további részében próbáltam kitalálni, hogy ez most vajon egy randi-e, vagy csak úgy elhívott együtt lógni. Remélem, hogy a második, mert Liam nagyon aranyos srác, de én nem úgy viszonyulok hozzá. Szerintem ő sem hozzám, de azért jobb az "elővigyázatosság". Otthon az öcséim vártak focistának öltözve, ezzel jelezve, hogy edzésen van a helyük. Gyorsan ledobtam a táskám és már indultunk is.
-Ugye tudod, hogy hétvégén meccsünk lesz? -kérdezte Matt.
-Mit gondolsz rólam? Persze, hogy tudom.
-És ugye eljössz? -tette fel a kérdés Jonathan.
-Sohasem hagynám ki! -borzoltam össze a hajukat.
-Ne már, vagy egy órán keresztül csináltam. -kapott a tökéletesen beállított hajához Matt. Megforgattam a szemem, majd arra lettem figyelmes, hogy már a pályán is vagyunk.
-Na akkor én most megyek, apa jön értetek. Ügyesek legyetek.- köszöntem el tőlük. Hazafelé sétálva jött egy üzenetem:
" 7-re ott vagyok érted. :) xx -Liam. ". Visszaírtam neki egy 'oké'-t, majd sietősebbre vettem a tempót, mert 7-ig nem volt túl sok időm. Az ajtón beesve siettem fel a fürdőbe, majd gyorsan lekaptam magamról a ruháimat és már a kádban is találtam magam. Fél óra múlva már a hajamat szárítottam és fejben összeállítottam, hogy mit fogok viselni a baráti randin...ennek szerintem ez a legjobb megnevezés. Amikor a hajamat sikeresen megszárítottam rohantam is a szobámba és felvettem a kitervelt ruhámat. A hajamba varázsoltam néhány hullámot, az arcomra pedig egy nagyon minimális sminket vittem fel.
-Na így jó leszek? - mutattam meg magam anyáéknak.
-Gyönyörű vagy, de hova is? - jött a kérdés anyától.
-Upsz. Liam elhívott egy...találkozóra. Elmehetnék? -néztem rájuk kiskutya szemekkel és reménykedtem, hogy beválik.
-Ilyenkor mondjam azt, hogy nem mehetsz? Menjél, de nekem időben itthon legyél. -mosolyodott el apa. Még elmondta a szokásos beszédét, majd kopogtattak is. Gyorsan elköszöntem és már nyitottam is az ajtót.
-Szia, gyönyörű vagy! -dicsért meg Liam.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd az autójához vezetett. -Na és hova megyünk? -kérdeztem kíváncsian.
-Majd megtudod. De azért remélem már éhes vagy.
-Hát kezdek... -igazából már majdnem kilyukadt a gyomrom. Liam bekapcsolta a rádiót és szinte végig énekelt. Elképesztő hangja van, amit meg is osztottam vele, így jött szóba a bandájuk. Amikor a zenéről beszéltünk a szeme úgy csillogott, mint egy 5 éves kisfiúnak.
-Na itt is vagyunk.- parkolt le egy puccos étterem előtt.
-Liam ezt igazán nem kellett volna...nekem elég a sarki kifőzde vagy bármi, komolyan!
-Hidd el, megérdemled. -mosolygott rám, majd karonfogva bevezetett az étterem ajtaján. Mindenhol gyönyörűen kiöltözött párok ültek, azt sem tudtam mit keresek itt. -Ne aggódj, te vagy a legcsinosabb. -jelentette ki, mintha olvasott volna a gondolataimban. Leültünk egy asztalhoz és az étlapot kezdtem el nézegetni. Minden olyan drága volt, hogy még egy vizet sem mertem volna kérni.
-Az ár nem számít! És nem viccelek! Kérj bármit. - megint, mintha a gondolataimban olvasott volna. Sikerült választanom egy nem túl drága ételt, majd Liam is leadta a rendelését a pincérnek.
-És amúgy a focin kívül még mit szeretsz csinálni? - kérdezte a vacsora elfogyasztása közben.
 -Röplabdázni meg... Xbox-ozni. -az utóbbi kijelentésem eléggé meglepődött. -Van 2 fiú öcsém, ez szerintem megmagyarázza a dolgokat.
-Hát úgy már minden érthető. És miken szoktál játszani?
-Igazából csak FIFA-n.
-Ki sem nézném belőled, hogy egy fiúsabb lány vagy. Mondjuk akkor már sejtettem, amikor láttalak focizni. Nagyon ügyes vagy! -dicsért meg újra.
-Köszönöm.- pirultam el. Még beszélgettünk mindenféléről, majd elindultunk haza. Nagyon sokat nevettem, megismertem a szórakozott Liamet is, a 3 órás "randit" sikerült 3 percessé varázsolnia, olyan gyorsan ment az idő.
-Hát akkor köszönök szépen mindent! Igazán nem kellett volna, komolyan! Nagyon jól éreztem magam.- hálálkodtam az ölelésünk közepén.
-Igazán nincs mit. Én is nagyon jól éreztem magam. Azért remélem még megismételjük.- nézett rám bizonytalanul. Nem éreztette velem, hogy esetleg ő máshogy viszonyulna hozzám, szóval még akár több ilyen baráti kiruccanást is összehozhatnánk.
-Semmi akadálya. - mosolyogtam rá biztatóan. - Akkor... holnap találkozunk a suliban, szia! -öleltem meg még egyszer, majd besétáltam az ajtón.

*Liam szemszöge*

Faith egyszerűen csodálatos. Nem is tudom mikor éreztem magam utoljára ilyen jól egy lány társaságában. Eddig az összes lány, akivel együtt voltam csak azért volt velem, mert tudta, hogy jómódú családból származom, ha lehet így fogalmazni. Ő pedig úgy érezte, hogy még egy normális éttermet sem érdemel meg. Van benne valami, ami már akkor megfogott, amikor a bokor sűrűjéből rángattam ki. Nem a legromantikusabb találkozás, de már akkor éreztem, hogy nem egy átlagos lány. Szerintem ő is így érez irántam, hiszen belement egy második randiba is és nem úgy tűnt, mint aki udvariasságból teszi. Valami sokkal különlegesebbet tervezek a következő alkalomra.
-Na milyen volt a randevúúúúú? -húzta el Louis az 'ú' betűt, majd kíváncsi tekintettel várta, hogy beszámoljak neki a tegnap történtekről. Persze ő is azt hiszi, hogy Faith nekem csak "arra" kell. Lerendeztem egy annyival hogy 'nagyon jó volt, igazán aranyos lány', mert nem volt kedvem órákon át hallgatni, ahogy ezen csámcsognak a többiekkel. Zayn amikor megtudta, hogy randink lesz, azóta egy szót sem váltott velem, ha meg igen, akkor azzal jött, hogy nehogy engem is szentté avassanak, vagy bevegyenek a titkos szektájukba. Nem értem miért viselkedik így, amikor Faith még segíteni is próbál neki, hogy ne bukjon meg.
-Már te is tag vagy? -ült le mellém az ebédlőben az előbb említett személy.
-Milyen tag? -néztem rá furcsán.
-Hát a szektájuk tagja. -erre a kijelentésére egy szánakozó tekintettel reagáltam csak. Zayn javíthatatlan, ebbe már beletörődtem. - de most viccen kívül, ugye tudod, hogy Harry is megakarja szerezni?
-Ő nem egy trófea, amit csak úgy megszerezhet magának az ember. És nem hiszem, hogy Harry komolyan gondolná ezt az egészet, ugyanis neki naponta változnak a "kiszemeltjei".
-Jól van na, csak gondoltam ismertetem veled a terveit. De ha véletlenül komolyan gondolná és mondjuk Faithnek is tetszene Harry, akkor mérges lennél Harryre? -gyűjtötte be az infókat Zayn.
-Nem, nem lennék mérges. De ez most miért is olyan fontos? Mindketten tudjuk, hogy Harry nem gondolja komolyan... amúgy meg elkésünk óráról, menjünk! -álltunk fel az asztaltól és indultunk is órára. Én matekra, Zayn pedig (ha jól tudom) irodalomra. 

*Faith szemszöge*

Irodalom óra kezdete után pár perccel Zayn esett be az ajtón, majd egy idióta indokkal megmagyarázta, hogy miért késett és helyet foglalt a mögöttem lévő padban. Ötödik napja, hogy hozzám sem szól, de mit is vártam?! Majd minden megváltozik, csak azért mert párszor kedves volt hozzám?! Teljesen mindegy, hogyan viselkedik, engem mindig sikerül megbolondítania. Vagyis inkább a kis pillangókat a hasamban. Az már egy másik dolog, hogy alig beszélgettünk, de amit akkor mutatott magából teljesen elvarázsolt. Az a baj, hogy nekem még a bunkó, flegma változata is tetszik, bár nem biztos, hogy hosszú távon képes lennék elviselni. A nagy elmélkedésemben egy papírfecni landolt a padomon. 
"- Ma este 8-kor, a házatok előtt várlak. Egy igazi randiban lesz részed! ;) -Z. " - ezt tartalmazta. Az ajkamra egy letörölhetetlen mosoly ült ki, a szívem a megszokottnál százszor gyorsabban vert, de az eszem mást diktált. Nem igazán tudtam mire vélni ezt a hirtelen jött meghívásnak nem nevezhető dolgot.
"-Nem érek rá." -firkantottam rá a cetli hátuljára, majd hátradobtam. Zayn miután felolvasta hangosan felnevetett, majd egy percen belül az ismerős cetli ismét az asztalomon volt.
"-Ja értem, sok a tanulnivaló :S khm...stréber!". -igen az előbb azt mondtam, hogy a bunkó énjét is szeretem, de attól még nagyon idegesít. 
"-Vidd el Jessicát, biztos nagyon örülne neki. Úgyis olyan jól megvagytok! :) " -írtam vissza neki.
"- Húú valaki féltékeny." -jött ez a felettébb hihető válasz tőle, majd a papírt összegyűrve dobtam bele a táskámba. Én féltékeny? Jessicára? Humoros egy srác ez a Zayn. Még a tanárnő elmondta, hogy a házi feladat nem más, mint hogy egy történet kell írni, amit majd párban kell eljátszanunk.
-Faith legyen mondjuk...Georginával. -jelölte ki a tanárnő a páromat.
-Tanárnő, mi együtt szeretnék lenni! Mármint Faith és én.- jött Zayn hangja a hátam mögül.
-Óó igazán? Csodálatos, akkor Faith és Zayn egy pár. Remek! -tapsolt egyet a tanárnő izgatottan, majd elhagyta az osztálytermet.
-Ez most mire volt jó? -fordultam hátra mérgesen Zaynhez, majd egy féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Elutasítottál.- hajolt hozzám közelebb.
-Mondtam, hogy nem érek rá. Amúgy meg nem tudtam hova tenni, hogy most hirtelen "elhívsz" valahova azután, hogy még csak rám sem köszönsz. -vázoltam fel neki a helyzetet, miközben a szívem a torkomban dobogott.
-Szóval ez a bajod. Tetszem neked! -jelentette ki majd hátradőlt a székén, mint aki jól végezte dolgát.
-Te? Most csak viccelsz ugye? Rosszabb vagy, mint egy ovis esküszöm. - álltam fel és hagytam faképnél. 

***

Otthon az ágyon fekve olvastam, amikor a telefonom jelezte, hogy üzenetem jött.
"8-ra ott vagyok! Nem kell kiöltöznöd -Z." - vajon melyik betűt nem értette meg abból, hogy nem érek rá? Ha jól tudom barátnője van, legalábbis reggel még egymás száját elemezték, 5 napja hozzám sem szól és így várja el, hogy majd elvisz egy "igazi randira"?! Na azt már nem! Lehet, hogy másokat olyan könnyen megkap, de én nem akarok neki csak egy lenni a sok közül. Bármennyire is szeretném, hogy vele mehessek el egy randira, inkább leszek a számára csak egy senki. Nem reagáltam az üzenetre semmit, újra a kezembe vettem a könyvet és olvastam tovább. Megint a telefonom zavart meg egy üzenettel.
"Ezért nem érsz rá? Tökéletes kémia... hmm, biztos jó könyv! u.i.: az ablak átlátszó és már csak egy óra van 8-ig! -Z." - gyorsan felálltam és behúztam a függönyt, hogy még véletlenül se lásson be. "Már csak egy óra van 8-ig": Úgy tűnik tényleg nem fogja fel, hogy velem ma nem megy sehova. Hát Zayn Malik, le kell, hogy törjelek: ma úgy tűnik csalódni fogsz!