8. fejezet: Hayley has arrived.

A napok egyre gyorsabban teltek, én pedig egyre több időt töltöttem Zayn társaságában. Az iskolában néha lopva rám pillant, vagy villant felém egy mosolyt és persze a levelezéssel sem hagyott fel. Minden órán landol egy kisebb papírgalacsin az asztalomon különböző tartalmakkal. Kiigazodni még mindig nem tudok rajta, néha kedves, figyelmes, máskor pedig arrogáns. Szóval egyszerűen csak Ő Zayn.
-Ma fél négykor jön Hayley, ugye nem felejtetted el? -zökkentett ki anya.
-Tessék? Ja, őő... nem! Én? Egész nap ez járt a fejemben!!! -igazából nagyon is elfelejtettem. Hayley szülei elküldték hozzánk őt egy időre, hátha itt megváltozik. Ez az amit kétlek, de a remény hal meg utoljára. Egész délelőtt pakoltam a szobámban, hogy egy kis helyet teremtsek Hayley cuccainak. Majd anya kérésére felmostam, porszívóztam, mosogattam és persze törölgettem, amivel a nap nagy része el is ment. A kisebbik részében Hayley-t vártam tűkön ülve. Amikor valaki berontott a házba (csengő, kopogás elmaradt), mint akit rakétából lőttek, úgy indultam meg az ajtó felé. Hayley-re rontottam és szorosan megöleltem.
-Jó, elég volt az érzelmi kitöréseidből- tolt el magától mosolyogva. Hát ő nem tartozik az érzelgős típusok közé. -MEGJÖTTEM!!! - köszönt anyának Hayley módon.
-Szia kincsem. -ölelte meg anyu is, ő pedig tűrte...egy ideig. Felmentünk a szobámba, majd megállapította, hogy feltétlenül át kell festeni és rendezni is...meg ki kell dekorálni.
-A ruháimat hova pakolhatom? - mutatott a 3 teli bőröndjére.
-Van hely a szekrényemben. -nyitottam ki neki a szekrényajtót, majd a világosabb, inkább rózsaszínes tartalommal megáldott szekrényem megtelt, az ő sötét, fekete, bordó, szürke ruháival.
-És azt hiszem ruhákat vásárolni is feltétlenül el kell mennünk...- sóhajtott fel, majd leült a babzsákfotelembe. Persze én ez ellen is tiltakoztam úgy, mint a szoba átalakítás ellen.

 ***

-Akkor ezt felpróbálod? - mutatott Hayley egy fekete, halálfejes pólóra.
-Hatodszorra is: NEM! - eddig az összes fekete, bordó, szürke, halálfejes, rockos, ijesztő, fura feliratos pólóra/nadrágra/pulcsira rámutatott és próbált rábeszélni, hogy nekem ezek igenis jól állnának. Ezt ő sem gondolta komolyan, de azért jól szórakoztunk. Mindkettőnknek bővült a ruhatára és mindketten maradtunk a saját, jól bevált stílusunknál.
-Az az eszméletlenül helyes pasi neked integet? - mutatott a McDonald's felé Hayley. Az az eszméletlenül helyes pasi történetesen Zayn volt, aki -miután háromszor körülnéztem, hogy van-e körülöttem valaki, megbizonyosodtam róla, hogy- nekem integetett.
-Igen, nekem. -próbáltam közömbös hangnemben választ adni. Ez sikerült is volna, ha Zayn nem indul meg felénk, és a térdem nem kezd el remegni, a szívem nem dobog úgy, hogy szerintem Hayley is meghallotta és, ha nem vigyorgok úgy, mint egy idióta.
-Sziasztok. -köszönt Zayn és egy 100000000 wattos mosollyal ajándékozott meg minket.
-Szia. Hayley, ő Zayn. Zayn, ő Hayley.- mutattam be őket egymásnak, ők pedig egy kézfogás kíséretében megismerkedtek.
-Csatlakozzatok hozzánk... ha akartok. - Hayleyre néztem, aki egyből meg is indult a srácok felé. Aha, szóval akkor akarunk csatlakozni. Ez elég kínos. Niall a harmadik BicMac-et eszi és nagyon úgy tűnik, hogy még van hátra 4 sajtburger és egy pite is, Hayley éppen próbálja elmagyarázni Harrynek, hogy mekis sültkumpli isteni, hogyha belemártogatják a mekis fagyiba, Louis a HappyMeal-es ajándékot kritizálja, Zayn és Liam pedig a két oldalamon ülnek, mérgesen néznek egymásra, és egy szót sem szólnak. Csodás! Én pedig próbálom normálisan enni a MCRoyal-t...majd utána a sajtburgeremet, a pitémet és a fagyimat is...éhes voltam! Miután mindenki megette azt, ami ehető volt csendben ültünk a helyünkön. A tipikus kínos csendben.
-Ééééééés amúgy... Hayley, téged hogy-hogy nem láttunk még soha? - érdeklődött Harry.
-Úgy, hogy nem itt lakom.- zárta volna le a témát ennyivel, ha Harry nem kérdez vissza, hogy 'akkor mégis hol?'.
-Magyarországon. - értetlenül néztek rá, majd Loui kijelentette, hogy ő már járt ott, amikor kicsi volt. A többieknek fogalma sem volt róla, hogy létezik.
-Gera Zoltán, Dzsudzsák Balázs, Huszti Szabolcs??! Nem rémlik? - próbálkoztam, hátha eszükbe jut valami, de az arcuk csak még több értetlenséget mutatott. - Puskás Ferenc? -ez volt az utolsó reményem.
-Jaaaaa, hogy az a Magyarország! - csaptak a fejükre. Miért, mégis milyen másik Magyarország van még?!
-Miért nem ezzel kezdtétek? Emlékszem már! Hat gólt lőttek nekünk a magyarok... - mondta Louis elkeseredetten.
-Az angol sajtónak az volt a véleménye hogy: "A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban." -változtattam át a hangom mélyebbre és gépiesebbre, amin a többiek jót nevettek.
-Na, de azért a fesztiváljaink se semmik. A Szigetről is biztosan hallottatok már. - mondta Hayley. Elmagyaráztuk nekik, hogy mi az, mi van ott, majd a srácoknak rémlett valami. Haladás.
-Faith, te is magyar vagy? -kérdezte Liam.
-Mindketten félig vagyunk azok. -adtam választ a kérdésére.
-És hogy lettetek ilyen jóba?
-Unokatesók vagyunk. -válaszolt helyettem Hayley Niall kérdésére.
-TI???! - kérdezte mindenki egyszerre tágra nyílt szemekkel. Mosolyogva bólintottunk. Ezt nekünk is nehéz volt feldolgozni eleinte, majd nekik is sikerülni fog...egyszer. Az idő eléggé elszaladt, ezért elindultunk haza. Liam és Zayn velünk jöttek, a többiek pedig az ellenkező irányba indultak tovább.
-Meddig maradsz itt? -kérdezte Zayn Hayley felé fordulva.
-Amíg meg nem javulok. - Zayn és Liam összeráncolt szemöldökkel néztek rá ezért folytatta. - Elég.....zűrös vagyok, ezért a szüleim ideküldtek, hátha megjavulok. Tudjátok; vallás, templom, tanulás...na meg Faith.
-Hééé- löktem meg a vállánál nevetve. -Nem is vagyok annyira jó. -duzzogtam.
-Nem-e?! - kérdezték mindhárman, aminek hatására inkább csöndben maradtam. Tényleg ennyire jó lennék? Zayn lemaradt velem, Liam pedig Hayleyt bombázta kérdésekkel.
-Hayley igazán...aranyos. - mondta Zayn, amin meglepődtem. Hayleyre sok mindent lehet mondani, de azt, hogy aranyos vagy kedves maximum az öcséim mondhatnák. Mert velük tényleg az.
-Én nem fogok megsértődni, ha nem szimpi. -mosolyogtam rá.
-De az! Tényleg. Jó, nem aranyos, de jó fej. Olyan...vagány!
-Igen, tényleg az... és őrült. - erre a kijelentésemre Zayn furán nézett. - majd megtudod. -mosolyogtam rá. Hayley nagyon(!!!!!!!!!) ritkán még engem is bele tud rángatni az őrültségeibe. És úgy tűnik, hogy Liamet is sikerült, ugyanis éppen a hátán van, és minden szembejövőnek integetnek, köszönnek. Az egész utca ettől zeng,  hogy " Gyíí, te ráró, csókolom, szép napot, gyííí!!! ". Eddig Hayley eléggé antiszociális volt, de úgy tűnik, hogy ez most megváltozott. Nem ígérem, hogy egy óra múlva is így lesz, mert hangulatingadozásai is szoktak lenni, de most barátkozós kedvében van. Hogyha nincs ilyen kedvében, akkor is őrültségeket csinál, csak azok nem éppen ebbe az irányba terelődnek. Kicsit durvábbak, és nem a jó értelemben. Azt hiszem, ezek miatt küldték hozzánk. Liam kifulladva tette le a házunk előtt.
-Este csinálunk valamit? Lehet itt valahol bulizni? -kérdezte Hayley.
-Holnap suli. - ezzel szerintem választ is adtam a  kérdésére. Aha, szerintem!
-És?? - nézett rám értetlenül.
-Hát gondolom...tan.
-Csak azt ne jelentsd ki, hogy tanulhatnánk, mert akkor agyfaszt kapok. -fojtotta belém a szót.
-Hogy mit kapsz Hayley? - állt mögé apa, aki konkrétan a semmiből jelent meg. Vagy a garázsból...
-Agyf... - fordult meg Hayley. -Semmit. - mosolygott, amikor rájött, hogy apu áll mögötte.
-Akkor rendben van. Nem jöttök be? Kezd hűvös lenni. - nézett apa a kis társaságunkra mosolyogva.
-Mi szerintem megyünk uram, nem is zavarunk tovább. - mondta Liam a tőle megszokott udvarias hangnemben.
-Tegezzetek csak nyugodtan. És nem zavartok, gyertek be. -invitálta be a srácokat apa a házunkba. Apa mindenkivel közvetlen, múltkor a postással futottam össze bent a házban, aki éppen kávét szürcsölgetett apuval. Mindenki levette a cipőjét a szokásos " NE vegyétek le" párbeszéd után, majd felmentünk a szobámba. A babzsákfotelemet megrohamozták, végül Hayley kitúrt mindenkit így kényelmesen elhelyezkedett. Liam a fotelben foglalt helyet, Zayn pedig elterült az ágyamon.
-Gyere ide. -húzódott arrébb Zayn az ágyamon, helyet csinálva nekem.
-Ááá, jó lesz nekem...itt. - ültem le a földre.
-Ne hülyéskedj, ülj csak ide. -állt fel Liam a fotelból.
-Szerintem az ágy kényelmesebb, gyere ide! -nézett mérgesen Liamre. Egész délután feszült volt közöttük a hangulat és akkor sem értettem, hogy mért.
-Elég lesz már!!! Faith, te ülj ide -állt fel a babzsákfotelből Hayley- én pedig ide. -foglalta el Liam helyét.
-És én? - tárta szét a karját Liam.
-Romantikázzatok ketten az ágyban, vagy a szőnyeg is kényelmes. - én megmondtam, hogy Hayley nem tartozik a legkedvesebb emberek közé. Liam kelletlenül leült, majd Zayn gúnyosan elmosolyodott. Mire mindenki kényelmesen elhelyezkedett, a fiúknak menniük kellett ugyanis próbájuk volt a garázsban.

***

-Ezek totálisan odavannak érted. -jelentette ki Hayley miután becsukta a srácok mögött az ajtót.
-Mi?! Dehogyis, ne szórakozz már. - nevettem ki.
-Nem láttad hogy néznek rád? Azt hittem összeverekednek a nap folyamán miattad, komolyan. - nevetett ő is.
-Ez hülyeség. Zayn a rossz fiú, Liam pedig... ő Liam. Ez lehetetlen. -forgattam a szemeimet. Bár úgy lenne, de ez tényleg lehetetlen. A remény bennem is él, hiszen Zayn már tett felém lépéseket, de azért ne túlozzunk.
-És a rossz fiú úgy tűnt, neked sem közömbös. De oké, ha te azt mondod...de ezt még majd megbeszéljük. -kacsintott majd elvonult a fürdőszobába és hangosan kezdett énekelni a zuhanyzó alatt... Igen, azt hiszem eddig tartottak a csendes, nyugis napjaink...