6. fejezet: First kiss with him

Mit ne mondjak, Zayn nagyon kitartó. Egész este bombázott az üzeneteivel, hogy ő ma bizony randira fog engem vinni. Miután kikapcsoltam a telefonom, már ez nem zavart, de akkor rátért arra az opcióra, hogy az erkélyemet dobálja tele kövekkel. Ezt valami filmből szedte?! Már úgy voltam vele, hogy visszahajítok neki egy téglát, de ez még viccnek is rossz lett volna. Nem úgy tűnt, mint aki abba akarja hagyni, ezért kénytelen voltam a vendégszobában aludni, ahol (számításaim szerint) Zayn semmivel sem tudja megzavarni a pihenésemet. A számításaim bejöttek; hajnali egy órakor sikerült álomra hajtanom a fejem.
Reggel fáradtan keltem ki az ágyból. Megcéloztam a fürdőszobát, elvégeztem a reggeli teendőimet és próbáltam valami elfogadható kinézetet varázsolni magamnak. Negyed óra múlva teljesen készen mentem le a konyhába, ahol anya frissen sütött palacsintájának az illata csapta meg az orromat.
-Jó reggelt!- ajándékozott meg egy puszival anya.
-Jobbat!- ásítottam egy hatalmasat.
-Mit csináltál te az éjjel kislányom?- várta kíváncsi tekintettel a válaszomat.
-Hosszú... Mindegy is, a srácok felkeltek már? -tereltem a témát.
-Nem, még nem. Megtennéd, hogy felkelted őket? Addig én felkeltem apádat. - egy bólintás kíséretében indultam is fel öcséim szobájába. Az előző esetből tanulva felkapcsoltam a villanyt, ezzel elértem, hogy ébredezzenek és a játékokra sem léptem rá. Plusz pont nekem! Még nem voltak teljesen ébren, ezért úgy gondoltam, hogy kíméletesen módon keltegetem őket. Megsimogattam a fejüket, majd viszonylag halkan mondogattam, hogy ' keljetek srácok, kész a reggeli '. Úgy tűnik végtelen türelmem van, ugyanis ezt 5 percen keresztül csináltam folyamatosan, majd nagy nehezen kinyitották a szemüket, nyújtózkodtak egyet, és még a keltési technikámat is megdicsérték. Az asztalnál ülve szóba jött a tanulás, ezáltal anyának sikerült beiktatnia Zayn-t is a beszélgetésbe.
-Ma is jön, igaz? Vagy az idősek otthonába mentek? -kérdezte apa.
-Öhm...nem tudom. Szerintem ma nem fogunk matekozni. - válaszoltam a kérdésére, majd megdicsértem anya főztjét és már indultam is a suliba.
-Elvigyelek? -hallottam meg Zayn hangját.
-Köszi, nem kell...sétálok. - fordultam meg, majd egyből vissza is és folytattam a sétálást. 1 perc múlva egy ismerős autó lassított le mellettem.
-Szállj be! - húzta le az ablakot Zayn.
-Tényleg inkább sétálnék, de azért köszönöm.- mosolyogtam rá-
-Makacs vagy. Szállj már be, most komolyan! -nyitotta ki az ajtót nekem. Beadtam a derekamat és helyet foglaltam az anyósülésen.
-Jól aludtál? - húzódott rossz fiús mosolyra a szája.
-Felettébb. VALAKI-néztem rá szórós szemekkel- üzeneteket írogatott 3 órán keresztül minden ötödik percben, majd miután kikapcsoltam a telefonomat, az erkélyemet dobálta kövekkel. Honnan szereztél egyáltalán annyi követ?! Kénytelen voltam a vendégszobában aludni. - a válaszomon csak egy jót nevetett, majd kijelentette, hogy szerinte vicces volt. Örülök, hogy jól szórakozott. Szerencsére megérkeztünk, és innentől külön váltak útjaink... a szünetekre legalábbis. Más helyzetben már a fellegekben járnék, ha egyáltalán hozzám szólna, de úgy tűnik, hogy ugyanúgy tekint rám, mint a többi lányra. Egyet csettint és már a lábai előtt is heverek. Hát ez nem így van, de mivel ezt feltételezi, ezért most pipa vagyok rá. Nem is csak ezért. Zavar, hogy miután kezdtük egymást megismerni, csak úgy eldobott. A nagy elmélkedésemben észre sem vettem, hogy becsöngettek és Zayn szokásához híven késve érkezett.
-Örülök, hogy Malik úr is befáradt az órámra, akkor szerintem el is kezdhetnénk. Érdeklődni szeretnék, hogyan álltok a közös munkával? Tudjátok, a saját történettel, amit elő kell adnotok.- várta a válaszokat a tanárnő. Mindenki csendben meghúzta magát, köztük voltam én is, ugyanis teljesen kiment a fejemből az egész.- Jajj, majdnem kiment a fejemből. Az iskola kapott kuponokat az egyik étteremtől. Minden pár kap egyet és felhasználhatjátok. Összekovácsolódás céljából tökéletes lesz egy közös ebéd vagy vacsora, ugyanis ezek a párok év végéig megmaradnak. Jó szórakozást hozzá!- osztotta meg velünk ezt az információt majd belevágott az anyagba. Csodás! Mehetek el Zaynnel együtt, kettesben egy étterembe és dolgozhatok vele párban egy éven keresztül. Egy galacsin landolt az asztalomon, hatalmas meglepetésemre Zayn-től.
-" MA ESTE fogjuk felhasználni a kupont. ;) (randi) -Z. " - igazán leszokhatna az üzengetéseiről főleg úgy, hogy ilyen idegesítő tartalma van.
-" Elmegyünk, DE NEM RANDI!!!!! "- szolgáltattam vissza neki az összegyűrt papírt.

~~~

Otthon nem találtam senkit. Anyáék dolgoztak, a kicsik pedig edzésen voltak. Felbaktattam az emeletre és ledőltem az ágyamra. Nem vitt rá a lélek arra, hogy tanuljak, ami ritka dolog. Fél három volt, Zayn pedig azt mondta, hogy hétre jön értem, szóval sietnem nem kellett. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd kezdetét vette az oviból kimaradt délutáni pihenő bepótlása. Nem sikerült elaludnom teljesen, de annyira igen, hogy rosszul érintsen az, ha valaki/valami más által kelek fel. Ez a valami most éppen a telefonom volt.
-Igen, tessék! - szóltam bele a készülékbe fáradt hangon.
-Ugye nem felejtetted el, hogy ma velem vacsorázol? - hallottam meg Zayn őrjítően pimasz hangját.
-Hogy is tudnám elfelejteni?! - válaszoltam kissé flegmán, ami EGYÁLTALÁN nem jellemző rám, de Zaynnek ezt is sikerül kihoznia belőlem néha-néha.
-Hagylak készülni, hétig már csak 10 perc van. Szia! - tette le a telefont. 10 perc???! Kómás fejjel, morcosan keltem ki az ágyból, majd elindultam a fürdőbe. Mivel ez még véletlenül sem egy randi, nem kellett sokat készülnöm, csak lezuhanyoztam és felkaptam egy viszonylag csinos ruhát, hiszen mégis csak egy étterembe megyünk. Hét előtt kér perccel mentem le a földszintre, ahol még utoljára tükörbe néztem és már meg is szólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót és Zayn gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.
-Mehetünk? - kérdezte a köszönés után. Bólintottam egyet és egy szempillantás alatt már az autójában is ültünk. Az út szótlanul telt, engem lekötöttek az út mellett sétáló emberek, őt pedig a vezetés. Negyed óra múlva megérkeztünk az étterembe, ahol a környék legjobb lasagne-ját készítik. Ezt feltétlen meg kell kóstolnom!
-Úgy hallottam, itt a legjobb a lasagne.- osztotta meg velem az infót, mintha a gondolataimban olvasna... ő is.  Egy mollyal nyugtáztam ezt a kijelentését, majd a szememmel helyet kerestem magunknak. Egy eldugott asztalt néztem ki, ami körül nem volt nagy nyüzsgés.
-Az az asztal jó lesz? -mutatott az általam felfedezett helyre. Az arcomra van írva, hogy mit akarok, vagy hangosan kimondom azokat, amikről azt hiszem, hogy csak a fejemben fordulnak meg? Csak mert mindenki kitalálja a gondolataimat.
-Tökéletes. -mosolyogtam rá. Zayn feltűnően udvariasan viselkedett, még a székemet is kihúzta. A pincérnek leadtuk a rendelésünket, majd beszédbe elegyedtünk.
-Mrs. Henderson hogy van? -érdeklődött az öregek otthonában megismert 'néni' iránt.
-Hiányol téged. Idézem: " Hol hagytad a daliás suhancot? Hiányolom a csinos kis pofiját. " -imitáltam Mrs. Hendersont. Zayn ezen jót nevetett és megígérte, hogy meglátogatja.
-Szerinted holnap meleg lesz? - szólaltam fel a a kicsit kínos csönd után. Jobb témát nem is találhattam volna az időjárásnál.
-Öhm... lehet. Nem néztem az időjárást. Az anya reszortja. De szerintem igen, ma is jó idő volt. - abban a pillanatban, ahogy befejezte a mondatot a pincér meg is érkezett a két lasagne-val. Megmentett attól, hogy még fél órát beszéljünk az időjárásról! Abban pedig igazuk volt, hogy itt a legjobb a lasagne, valami isteni! 10 perc alatt megettem az egészet, míg Zayn tányérjáról csak a fele tűnt el.
-Látom éhes voltál. -nevetett fel, azzal az édes nevetésével... miről beszélek?! Én most haragszom rá... de miért is?! Ja, mert nem volt képes annyira, hogy legalább köszönjön az elmúlt pár napban.
-Igazából nem is voltam éhes. Csak egyszerűen finom volt. -nevettem én is. Zaynnek is sikerült befejezni a vacsorát, majd rendeltünk még inni és tovább folytattuk a beszélgetést.
-A foci hogy megy? - kanyarította el a témát a hobbik felé.
-Megyeget. Az öcséimnek több esélyük van arra, hogy híres focisták legyenek.
-Te is az szeretnél lenni?
-Megfordult már a fejemben, de lány vagyok! Nem látom ebben a jövőmet.
-Ne add fel! Hidd el, én láttalak focizni és hihetetlenül tehetséges vagy. Próbáld meg! Sikerülni fog! - ösztönzött nagyobb beleéléssel, mint bárki más.
-Talán.-mosolyogtam rá- Ha megígéred, hogy te énekes leszel! Hallom, amikor énekelsz és az...na az tényleg lenyűgöző! - vettem át a szerepét most én.
-Azt csak és kizárólag a srácokkal együtt vállalnám. Egyedül nem mernék belevágni.
-Én sem mernék freestyle focista lenni. Kell hozzá egy csapat! -nevettem ezen az idióta kijelentésemen.
-Na akkor ebben hasonlítunk. -nevetett fel. Azt hiszem ez volt a kezdő löket akkoz, hogy normálisan tudjunk beszélgetni mindenről. Ugyanis minden szóba került, köztük a barátok, család, főzés, álmok, filmek, tulajdonságok és persze mindeközben a nevetés sem maradhatott el.
-Miért nem szóltál hozzám egyáltalán azok után?- kérdeztem tőle hirtelen, ahogy abbahagytuk a nevetést. Hiányzott a nevetése. Mindennél jobban. A kérdésem meglepte, nem tudta hirtelen hova tenni.
-Jessica látott minket hétvégén. Szerinte boldogabb voltam veled akkor, mint vele bármikor is. A tudtára adtam, hogy ez így is van. Ezen megsértődött, szakítottunk. Liam mesélte, hogy mennyire kedvel téged. Hülye kifogás tudom, de nem akartam közétek állni, meg te sem úgy tűntél, mint aki vágyik a társaságomra...
-Liammel csak barátok vagyunk, ő sem érez többet... ebben biztos vagyok! Zayn el sem tudod képzelni, hogy mennyire vártam nap mint nap azt, hogy legalább köszönj. Olyan nagy dolog lett volna? Mert szerintem nem. Aztán miután Liammel találkoztunk, csak úgy írtál egy üzenetet, hogy randizzunk. Ez esett a legrosszabbul... Azt hitted, hogy majd csak úgy  nyakadba ugrok?
-Rossz volt nézni, hogy vele vagy boldog és nem velem... -hajtotta le a fejét. -Ne haragudj. De a randit azt halálosan komolyan gondoltam!
-A Bibliában tegnap este azt olvastam, hogy : "Szűnj meg a haragtól...csak rosszra vinne!" Nem vagyok egy haragtartó típus. Csak egyszerűen rosszul esett. De el van felejtve. - küldtem felé egy őszinte mosolyt.- És ezt most nem használjuk fel. - tettem el a táskámba a kupont.
-Miért is? - nézett rám értetlen fejjel.
-Mert egy úriember mindig fizet az első randin. - mosolyogtam rá.
-Ezt most úgy érted, hogy..? Ez egy randi volt?!
-Teljes mértékben. - erre a kijelentésemre tökéletes mosolyra húzódott a szája és belefúrta melegséget árasztó barna szemeit az én jéghideg kék íriszeimbe. Tekintete megbabonázott, teljesen magával ragadott.
-Az első randinkat különlegesebbé akartam volna tenni. -húzta a száját.
-Nem tudhattad, hogy így alakul... én sem tudtam.
-Hogyan változott meg hirtelen a véleményed?- nézett rám kíváncsi tekintettel.
-Úgy, hogy őszinte voltál velem.. és kedves. És persze mindenki megérdemel egy második esélyt. -adtam választ az előző kérdésére. - és minden vágyam ez volt. -tettem hozzá nagyon-nagyon halkan, hogy még véletlenül se hallja meg. Fejét felkapta az utolsó kijelentésemre, de nem értette teljesen, hogy mit mondtam ezért lerendeztem annyival, hogy 'nem mondtam semmit'. Zayn szólt a pincérnek, hogy fizetni szeretne, amit meg is tett és kisétáltunk az étteremből. Beültünk az autóba és motor hangja jelezte, hogy Zayn beindította a járgányt.
-Zavar, ha bekapcsolom a rádiót? -kérdezte és miután jóváhagytam, benyomta a kis gombot, ezzel bekapcsolt a rádió. Ed Sheeran-The A Team című száma zendült fel.
-Ez a kedvenc számom. -tekertem fel a hangerőt vigyorogva. Ahogy ezt kimondtam Zayn énekelni kezdte a számot, ami nagyon meglepett. Eddig is tisztában voltam vele, hogy elképesztő hangja van, de így, pár centi távolságból még tökéletesebben hangzott.Tátott szájjal hallgattam őt, majd amikor befejezte tapssal jutalmaztam. -Ha nem leszel énekes...megverlek. -boxoltam bele a vállába, ezzel jelezve, hogy tényleg bármire képes vagyok.
-Hú de harcias valaki. -nevetett ki. Az út hátralévő 5 percében beszélgettünk és nevettünk. Zayn házuk előtt állt meg az autó, de felajánlotta, hogy elkísér...egy házzal arrébb.
-Hát... akkor köszönöm. Nagyon jól éreztem magam.- köszöntem meg az estét neki.
-Én is. Talán... megismételhetnénk. -nézett rám bizonytalan tekintettel. Egy aprót bólintottam zavaromban, hiszen még soha sem ajánlotta fel álmaim pasija azt, hogy megszeretné ismételni a randevút. A cipőmet kezdtem el pásztázni, mintha olyan érdekes lenne. Elárulom: nem volt az. Nem mertem Zayn szemeibe nézni, mert biztos voltam abban, hogy akkor ott helyben ájulok el. Elég volt egyszer egy nap, akkor is alig tudtam kontrollálni az érzéseimet. 
-Hé! -emelte ujjait az államhoz, késztetve, hogy emeljem fel a fejem. -Valami baj van? -vette fela  szemkontaktust. Ettől féltem. Elvesztem hipnotikus pillantásában és válasz helyett csak egy nemleges bólintásra futotta. Nem tudom mennyi ideig vizslattuk egymás szemeit, de ajka vészesen közeledett az enyémhez. Lélegzetét éreztem az arcomon és megtörtént az, amire már régóta várok. Gyengéden átkarolta a derekam, beleborzongtam érintésébe és amikor ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, akkor sem élhetnék át semmi ehhez foghatót. Ha eddig azt gondoltam, hogy a hangja elképesztő, azt hittem felülmúlhatatlan, ahogy érintése élettel tölti meg bőrömet, nos a csókja... a csókja nem is evilági. Bár szakértő nem vagyok, mivel csak egy sráccal csókolóztam előtte, lefogadom, hogy ilyen csók, ez a tökéletes és páratlan csók csak egyszer akad az életben. És akitől ezt a csókot kapod, az különleges, soha sem szabad elengedned őt...