3. fejezet: Nearly...

Fél óráig turkáltam a szekrényemben, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Kikészítettem az ágyamra, majd a fürdőt céloztam meg. A hajamat is megmostam és néhány hullámot varázsoltam bele. Amikor késznek nyilvánítottam magam, lementem, hogy megmutassam magam anyáéknak.
-Szép vagy kicsim, de...
-Jó apa, tudom! Semmi cigi, alkohol stb...-vágtam közbe, még mielőtt elkezdte volna a hegyi beszédet. Anya a kezembe nyomott egy körömlakkot, szerinte ezzel lett teljes a szett... Igaza is volt. Épphogy megszáradtak a körmeim, már kopogtak is az ajtón. Kinyitottam és Zaynnel találtam szembe magam. Elég feltűnően végigmért, ajkába harapott majd egy rossz fiús mosolyra húzódott a szája.
-Szia. -gázoltam bele köszönésemmel gondolataiba, amikről gondolom, hogy eléggé fantáziadúsak lehettek.
-Szia. Mehetünk?
-Öhm, persze. Sziasztok elmentem!
-Szia kicsim, ne gyere túl későn. Érezzétek jól magatokat! -szólt még utoljára apa. Az út nem volt zökkenőmentes, Zaynnel, Liammel, és Niallel mentem. Hát mellettünk sem lehet unatkozni, az biztos! Egy stílusos szórakozóhely előtt álltunk meg, a többiek már az ajtó előtt vártak minket. A szemem egyből megakadt egy gyönyörű, mosolygós lányon. Odalépetem hozzá, bemutatkoztunk egymásnak és megtudtam, hogy ő az a bizonyos Eleanor. Amikor beértünk, Harry el is tűnt a szemünk elől, Niall megcélozta a bárt, abban reménykedve, hogy itt valami kaját is adnak, mi pedig leültünk egy boxba.
-Gyönyörű vagy. -mosolygott rám Liam, és megsimította a karom. Azon a ponton, ahol hozzámért bizsergést éreztem.
-NA KEZDŐDJÖN A BULI!!! -kiáltotta el magát Louis és letett mindenki elé egy-egy alkohollal teli poharat.
-Köszönöm, én nem iszom! -toltam át Zaynnek a poharamat. Ő megrántotta a vállát és lehúzta az én poharam tartalmát is, majd felállt és megindult a táncparkett felé. Eleanor foglalt mellettem helyet.
-Nem jössz táncolni? -kérdezte.
-Hát nem igazán tudok... -pirultam bele.
-Ezért kéne innod valamit...hogy feloldódj! Nem kell leinni magad a sárga földig, csak egy kicsit lazítsd el magad. -mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy poharat. Bizonytalanul, de lehúztam a pohár tartalmát, ami eszméletlenül égette a torkom, majd melegség töltötte el az egész testemet.
-Na most már jössz táncolni?
-Még mindig nem tudok. -mosolyogtam rá, majd jött egy újabb alkohollal megtöltött pohár. Elmosolyodtam majd azt is lehúztam. Kezdtem feloldódni, ezért úgy döntöttem, hogy táncolok. A sok részeg fiatalnál biztosan nem fogok rosszabb látványt nyújtani. A zene ritmusára mozgattam a csípőmet, majd pár perc után éreztem, ahogyan egy férfi simul hozzám.
-Na gyere cica, ma jól fogunk szórakozni. -súgta fülembe. Alkohol és cigi szag áradt belőle, ami még jobban megrémisztett. Időközben El is eltűnt, ezért teljesen magamra maradtam. Az ismeretlen férfi, egyre erőszakosabban érintett meg, majd minden tiltakozásom ellenére, berángatott a mosdóba. Nekilökött a falnak, majd elkezdte lerángatni rólam a ruhámat.
-SEGÍTSÉÉÉG!- kiabáltam, teljesen reménytelenül, hiszen a hangos zenétől senki sem hallotta meg.
-Fogd be ribanc! -csattant tenyere az arcomon. Minden porcikám remegett, a szememből folyt a könny, teljesen kiszolgáltatott állapotban voltam.
-Hagyjon békén!!!- próbáltam kiszabadítani magam erős szorításából, miközben nyakamat csókolgatta. Mit sem törődve azzal, hogy mekkora fájdalmat okoz nekem minden egyes érintésével, kicsatolta övét majd megmarkolta a hajamat, és erőteljesen tépni kezdte. A könnyeim patakokban folytak.
-SEGÍTSEN MÁR VALAKI! ISTENEM SEGÍTS! -ordítottam, ez volt az utolsó reményem. Amikor úgy tűnt, hogy ez is elhagyott, teljesen letépte rólam a ruhámat, majd a fehérneműmtől próbált megszabadítani, amikor valaki rákiáltott a férfira.
-Hagyja békén és tűnjön innen! -ezzel a lendülettel húzott be neki egy akkorát, hogy abban a pillanatban esett a földre az a szemét. Nem tudtam ki az, nem mertem megfordulni, csak zokogtam.
-Jól vagy? -guggolt le mellém a megmentőm. Amikor felismertem a hangját, éreztem, hogy biztonságban vagyok, és már senki sem bánthat. Felnéztem rá, arcán talán meglepődöttséget véltem felfedezni.
-Basszameg.. Nem esett semmi bajod? -szorított magához, miközben én könnyeimmel áztattam el a pulcsiját. Nem tudtam kinyögni egy szót sem. Bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna, ha Zayn nem jön. Amikor sikerült valamilyen szintem megnyugodnom, egy kicsit elhúzódtam tőle, majd mosolyra húzódott a szám.
-Hogy tudsz még ilyenkor is így mosolyogni? -nézett rám értetlen fejjel.
-Te vagy az őrangyalom. -nevettem- Megmentettél. Soha sem tudom ezt meghálálni.
-Nem is kell. Az a lényeg, hogy jól vagy.- simogatta meg az arcomat. Levette a pulcsiját, majd rám adta. Eddig fel sem tűnt, hogy fehérneműben "ölelkeztünk", de bármennyire is érdekes: nem ez volt a legfontosabb.
-Szerintem menjünk haza. Szedjük össze a többieket. Gyere. -nyújtotta felém kezét, amit én habozás nélkül elfogadtam. Amikor a többiek megláttak, ijedt arccal jöttek hozzám és egytől-egyig megölelgettek. Egyáltalán nem voltak már józanok, de abban a pillanatban mintha minden alkoholmennyiség kiszállt volna belőlük. Nem kérdeztek semmit, csak öleltek, és ez nagyon jól esett.
-Sajnálom, hogy elrontottam a bulit. -hajtottam le a fejem.
-Ne hülyéskedj már. Mi sajnáljuk, hogy nem figyeltünk rád. -állt mellém Liam és megölelt.-Elhívtunk bulizni és még csak nem is voltunk veled. Ne haragudj.
-Nem haragszom. -mosolyogtam rájuk.
-Nem fázol? -lépett mellém Zayn.
-De...egy kicsit.
-Srácok induljunk!- szólt Zayn a többieknek. Liam és Niall már szállt volna be az autóba, amikor El közölte velük, hogy változott a felosztás, és ők a másik autóval mennek. Beültünk az autóba és már indultunk is. Csak néztem ki az ablakon és végiggondoltam az elmúlt fél óra történéseit: ...majdnem megerőszakoltak. Képek villantak be, és belőlem előtört a sírás. Eleanor magához szorított és a hátamat simogatta, amíg meg nem nyugodtam. 10 perc után kezdtem egyenletesen venni a levegőt és egy hálás pillantást vetettem felé.
-Nem kell elmondanod mi történt...sejtem. Tudod, amikor 15 éves voltam, velem nem "csak majdnem" történt meg. Egy buliból sétáltam haza, pár részeg férfi követett. Egyre gyorsabb tempót vettem fel, de ők is. Már futottam, nem tudtam merre menjek, lekanyarodtam egy utcába, pechemre zsákutca volt. Gusztustalanabbnál gusztustalanabb megjegyzéseket tettek, majd fogdosni kezdtek...
-El, nem kell elmondanod. -vágtam közbe. Erről senki sem beszél szívesen. Csak megöleltem és most már egymást nyugtattuk.
-Louis segített túllépni ezen. -mosolygott rám. -Te is találni fogsz valakit, aki majd segít. Előbb, mint gondolnád! De engem bármikor hívhatsz, ha valami probléma van.
-Köszönöm, ez nagyon sokat jelent. -mosolyogtam vissza.
-És engem is! Bármikor!! -szólt közbe Zayn. Nem elég, hogy megmentett még azt is felajánlja, hogy akár az éjszaka közepén is hívhatom. Igazából pont tőle nem vártam volna. Ő annyira távolságtartó volt velem az elejétől kezdve.
-Öhm, Zayn ma nem aludhatnék nálatok? - elég kínosnak éreztem ezt a kérdést, de nem mertem így hazamenni.
-De persze, ez egyértelmű. - ebben a pillanatban meg is érkeztünk El házához, kiraktunk és mentünk is tovább. Egy utcányira lakik csak tőlünk, ezért egy perc sem volt. Zayn segített kiszállni a kocsiból, hiszen még mindig remegtem és az ajtót sem bírtam kinyitni, nem volt hozzá erőm. Ahogy megfogta a kezem, az amúgy is remegő végtagjaim bizseregni kezdtek. Nem olyan bizsergés volt mint Liamnél, ez annál sokkal erősebb. A bejárati ajtót halkan nyitotta ki, hogy ne keltsen fel vele senkit és felvezetett a szobájába. Kivett nekem egy pólót és egy alsónadrágot, majd megmutatta, hogy hol találom a fürdőt. A meleg víz megváltásként hatott testemre. Minden gondolatot kizártam a fejemből, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy valamit nem tudtam...vagyis valakit: Zaynt. Amikor úgy döntöttem, hogy nem szeretném, ha miattam lenne túl sok a vízszámla, elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. Alaposan megtörölköztem, magamra kaptam Zayn által kapott "pizsamámat" és, ahogy kiléptem a fürdőből Zaynnel találtam szembe magam.
-10 perce kopogok, azt hittem valami bajod esett. -nézett rám aggódó tekintettel.
-Bocsi, pedig igyekeztem gyorsan zuhanyozni. -pirultam el.
-Semmi baj. Szerintem inkább feküdjünk le. Nem baj, ha mellettem kell aludnod? A kanapé nagyon kicsi, máshol meg nincs hely. - várta a válaszomat kíváncsian.
-Nem baj. -mosolyogtam rá. Mit csinálok??! Jó, végül is csak alszunk. Nyugi Faith! Bedőltem az ágy jobb felébe, Zayn pedig épp vette le magáról a pólót. Na jó, erre nem számítottam, gondoltam, hogy nem fog beöltözve aludni, de a póló maradhatott volna. Kidolgozott felsőteste a hasamban bizsergő érzést váltott ki. Lekapcsolta a villanyt, majd elfoglalta helyét bal oldalon.
-Nincs Bibliád? Tudod elalvás előtt szoktam olvasni... -még egy kínos kérdés tőlem.
-Öhm, nem igazán szoktam olvasni. Apa muszlim, anya keresztény én pedig... is-is. De igazából az egyikben sem hiszek különösebben... De, ha nagyon kell keresek neked valahol.
-Nem kell, maradj csak.- elgondolkodtam azon, amit mondott. Hogyan tud anélkül élni, hogy befogadná Istent?  Nem vagyok egy hittérítő, de fontosnak érzem azt, hogy mások is megismerjék Istent, és maguktól jöjjenek rá arra, hogy mennyire csodálatos. A ma "esti" imám legfőképpen Zaynért szólt, majd ezután a körülményekhez képest, nyugodtan aludtam el...Zayn mellett, aki néha-néha megremegett, horkolt és hangosan szuszogott, ezzel még jobban megnyugtatva engem.