4. fejezet: Retirement home

Egy csöppet megkéstem ezzel a résszel. Úgy érzem, ezért jobbnak kéne lennie kárpótlásként, de szerintem nem lett. Átolvasni nem volt időm, a hibákat nézzétek el nekem. Az események talán innentől fognak "beindulni". Nekem is vannak gondjaim, pontosan úgy, mint nektek, ezért nem tudok sűrűn részeket hozni. :( Holnap matek TZ-t írunk, SEMMIT sem tudok, ezért még az is lehetséges, hogy ezt a gépet sem használhatom(ugyanis nagy valószínűséggel egyes lesz). De ha tudok, akkor mindenféleképpen hozok új részt! Remélem azért továbbra is olvasni fogjátok. :) xxx -A

*Zayn szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy valaki egy hatalmasat rúg az oldalamba. Felnyitottam a szemem és Faith nyugtalan arcával találtam szembe magam. Aludt, de az arca meggyötört volt és nyugtalan.
-Faith...Faith. -rázogattam meg a vállát, ezzel elérve, hogy felkeljen.
-Zayn? -nézett rám kómás, értetlen fejjel.
-Rosszat álmodtál? -kérdeztem, hiszen nem tudtam hova tenni, hogy egész éjszaka rugdosott és nyöszörgött.
-Úgy tűnik nem csak álmodtam... -hajtotta le a fejét. Tudom mire értette, magamhoz húztam és megöleltem. Már egy jó ideje így lehettünk, anya szakított félbe.
-Zayn, Faith szülei aggódnak. Azt mondták, hogy veled ment el tegnap este. Nem tudod, hogy mer...- nyitott be a szobámba.- szóval itt van.
-Csak történt egy kis...baleset...ezért...öhm...hát. -nem tudtam kinyögni egyetlen értelmes szót sem.
-Én azt hiszem megyek. Öhm, köszönöm...hogy itt lehettem. Szia Zayn, Viszlát Trisha.- szaladt ki a szobámból az én ruháimban, ami még félreérthetőbbé tette ezt, az amúgy is kínos helyzetet.
-Anya ne kérdezz semmit! - toltam ki a szobámból. -Majd egyszer TALÁN elmagyarázom.- a fejét csóválva fejezte ki nem tetszését. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd visszadőltem az ágyamba. A plafont bámulva jöttem rá, hogy Faith milyen erős. Majdnem megerőszakolták és ennek ellenére is mosolyog. Nem tudom, hogyan lehetséges ez. Amikor kezdett unalmas lenni a fetrengés, kiültem az ablakomba a cigis dobozom társaságában. Innen rálátni Faith erkélyére. Szoktam látni amikor szégyenlősen visszarohan, mintha észre sem vett volna, amikor csak úgy kiül és nézi az eget, amikor szomorú és ide menekül, amikor vidám és úgy táncol ott, mint egy őrült és azt hiszi, hogy senki sem látja. Olyankor látni, hogy milyen is ő valójában. Én is azt hittem, hogy ő csak a tiszteletes lánya, egy "szent"... de most, hogy kezdem megismerni, látom, hogy ugyanilyen mint bárki más, de mégis átlagon felüli. Egy mély szívás által a tüdőm minden egyes részében szétterjedt a nikotin...

*Faith szemszöge*

Ilyen kínos helyzethez is rég volt szerencsém. Most mit gondolhat rólam Zayn anyja?? De nem állhattam oda elé, hogy "jajj bocsánat, hogy itt maradtam éjszakára, de majdnem megerőszakoltak, kisírt szemekkel, szakadt ruhában, zaklatottan nem mertem hazamenni, ugyanis akkor a szüleim valószínűleg életem hátralevő részében egyetlen bulival kapcsolatos dologról sem akarnának hallani". Ez így elég érdekes lett volna... Amikor beléptem az ajtón apa mérges és egyben aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Hol járt a kisasszony, ha szabad kérdeznem?
-Őőő... Eleanornál. Tudod, ő egy nagyon kedves lány. Most ismertem meg és felajánlotta, hogy aludjak ott nála. Késő volt már nagyon, nem akartalak titeket felkelteni egy ilyen kis apró-cseprő dolog miatt. -mosolyogtam rá angyalian.
-És mit kertes rajtad férfi alsónadrág és póló?- nézett rám érdekes arckifejezéssel.
-Ja, ezek? -mutattam a cuccaimra- Eleanor barátjának vannak ott cuccai és ezt adta pizsinek.
-Értem... és amúgy jól szórakoztatok?
-Aha, jó volt. Na de, ha nem haragszol felmegyek a szobámba, még tanulnom is kell, meg nem is aludtam sokat. - feltrappoltam a lépcsőn, majd valami göncöt szedtem ki a szekrényemből, amit gyorsan magamra is kaptam. Hétfőn nyelvtan és francia dolgozatot írok, szóval kikerestem a könyveket, füzeteket és az asztalomhoz ülve kezdtem magamba szívni a tudást. Jobban mondva kezdtem VOLNA, ugyanis a gondolataim teljesen máshol jártak: a tegnapi estén és Zaynen. Olyan furcsa, hogy az egyik pillanatban ő a bunkó, flegma, "rossz fiú", a másikban pedig az érzelmes, segítőkész és aranyos srác. Nekem a második variáció jobban tetszik, és tudom, hogy az az igazi énje, de ahhoz, hogy népszerű maradjon, úgy tűnik az elsőhöz kell tartania magát. Egy sóhaj kíséretében indultam meg az erkély felé. Automatikusan jobbra fordítottam a fejem, ahol megpillantottam Zaynt. Most valami csoda folytán nem szaladtam be, mint egy kislány, de a lábam ezerszer annyira remegett mint általában. Egy hirtelen ötlettől vezérelve odaintettem neki egy mosoly kíséretében. Arcán a meglepődöttség jelei mutatkoztak, de boldogan intett vissza.
-Nem tetszettek a cuccaim? Gyorsan leváltottad... - kiabált át az ablakából.
-Hát azok mostantól Louis cuccai...
-Neki adtad??! Hogy került hozzátok Louis? Basszus az volt a kedvenc pólóm.... -fogta a fejét.
-Nem, nem adtam neki. Ahhj, hosszú majd elmagyarázom. -mosolyogtam rá.
-Várj, erre kíváncsi vagyok. - mondta, majd hirtelen átugrott a kis faház tetejére, onnan pedig le a földre és pár másodperc múlva az erkélyem alatt állt.
-Ezt meddig gyakoroltad? -néztem rá kidülledő szemekkel.
-Pár év.. -legyintett. -De azt még nem volt alkalmam, hogy az erkélyedre, hogy jussak fel.
-Kezd az ajtóval. -mosolyogtam rá.
-Az túl snassz. - jelentette ki, majd egy fára mászva próbálkozott meg a feljutással. 10 perc reménytelen próbálkozás után, úgy döntött, hogy talán mégis a bejárati ajtón keresztül jön.
-Na ez is sikerült. -jött be a szobámba.
-Apának mit mondtál? -ráncoltam össze szemöldökömet.
-Te korrepetálsz matekból, mégis mit mondtam volna? -nevette el magát.- Na de hogy is van a Louis sztori?- kíváncsi tekintetével hallgatta végig, amíg elmeséltem neki az egész történetet.
-Na, de ha már úgy is matekozni jöttél, ideje elkezdeni. -vettem elő a matekfüzetem, és kitéptem belőle 2 lapot Zayn számára.
-AZT MÁR NEM! -tiltakozott.
-4 feladatot csak. Az nem sok. -mosolyogtam rá biztatóan és egy tollat is belenyomtam a kezébe.
-3 és eljössz velem fagyizni. - mosolygott rám AZZAL a mosolyával, amivel mindenkit levesz a lábáról. Ez most egy randi? Jó tudom, hogy nem, de emberek, Zayn elhívott fagyizni!! Ha nem is randi, akkor félrandi. Vagy egy negyed... Vagy csak egyszerűen nincs kedve matekozni, és tudja, hogy minden ember szereti a fagyit, ezért ezzel akar manipulálni. És sikerült is neki, ugyanis egyből belementem. 3 sikeres matekpélda után-apától elkéredzkedve- indultunk neki a fagyizásnak. Amíg sétáltunk, közelebbről is volt szerencsém megismerni az igazi(!) Zaynt. Tudtam, hogy hétfőn a suliban minden ugyanolyan lesz, ezért kihasználtam ezt a kis időt. Megtudtam, hogy a szüleivel mostanában nincs minden rendben, hogy a barátnőjével sem azért van mert szereti, hogy miket szeret és, hogy miket nem. Én is megnyíltam előtte, sok olyan dolgot mondtam el neki, amit még másoknak nem is említettem. 4 gombóc fagyi után indultunk haza. Kevesebbet beszéltünk, mint az előbb, de nem volt az a kínos csend. A házhoz érve csak álltunk az ajtó előtt, mint két szerencsétlen.
-Hát akkor... majd hétfőn találkozunk.
-Öhm, aha. -nyögtem ki.
-Akkor... Szia. - tárta szét a karját, ezzel jelezve, hogy öleljem meg. Bátortalanul közeledtem felé, és a teste köré fontam a karjaimat. Életem legjobb ölelésében volt részem. Azt akartam, hogy ennek soha ne legyen vége, de sajnos ennek is vége szakadt. Becsuktam magam mögött az ajtót és már ténylegesen neki kezdtem a tanulásnak. Pontban fél 4-kor végeztem, gyorsan összeszedtem a cuccaimat és már indultam is az öregek otthonába.
-Hova-hova? -jött a nagyon is ismerős hang a hátam mögül.
-Karitatív munkát vállaltam az öregek otthonában. -fordultam meg és szembetaláltam magam Zaynnel.
-Kari mit??? -nézett rám értetlen fejjel.
-Maradjunk annyiban, hogy jótékony.- mosolyogtam rá.
-Ja, oda engem is küldtek.- rántotta meg a vállát hanyagul.
-Akkor az már nem karita...vagyis jótékony. Azért segíts, mert te attól jobban érzed magad és tényleg segíteni akarsz. Ne azért, mert rákényszerítenek.
-Őőőő... Ez megnyerő volt. -villantott rám egy mosolyt. - Veled tarthatok?
-Persze. - válaszoltam meglepetten. Már említette anya, hogy jönnie kell, de nem gondoltam volna, hogy tényleg el is fog... főleg a monológom után.
-De ugye nem kell őket bepelenkázni meg ilyenek? -tette fel ezt a vicces kérdést, amikor megálltunk a kapu előtt. Megmosolyogtatott és nem kellett sok ahhoz, hogy hangos nevetésben törjek ki.
-Mégis mit vártál? Persze, hogy kell. Ja és van egy néni, aki már régóta szeretne egy fiatal férfit helyettem... nem akarlak megijeszteni, de szerintem pedofil. - veregettem meg a vállát, és próbáltam hitelesen előadni. Úgy vettem észre, hogy sikerült, ugyanis Zayn alig mert belépni az idősek otthonába. Persze majd elfogom neki mondani, hogy csak vicceltem, de még nem most. Egy kis szórakozás nekem is jár.
-Maradj itt! Mindjárt jövök. - Mrs. Henderson felé igyekeztem, aki 80 éves létére, olyan mint egy 16 éves. Fut, számítógépezik, röplabdázik és egyfolytában bolondozik. Éppen ezért gondoltam, hogy ő benne lenne abban, hogy egy kicsit megvicceljük Zaynt. Ő lenne a pedofil néni, akitől Zayn retteg. Miután felvázoltam neki a tervemet, gondolkodás nélkül belement. Visszaindultunk Zaynhez, aki szerintem már halálra aggódta magát és minden idősebb embert 20 km-es körzetben elkerült.
-Ki ez a szépfiú? -simogatta meg Zayn arcát Mrs. Henderson.
-Ő itt Zayn, mostantól ő is itt dolgozik.
-Kellett már ide egy ilyen szép szál legény. Had adjak egy cuppanósat az arcocskádra. - csücsörített a piros rúzsos szájával Mrs. Henderson, majd egy hatalmas puszit nyomott Zayn megrémült arcára. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. Mrs. Henderson is velem nevetett, Zayn pedig továbbra is megszeppenve állt mellettünk. A helyi rossz fiú most pontosan olyan volt, mint egy kis óvodás, aki fél a bohócoktól. Nagy nehezen abbahagytuk a nevetést, majd elmagyaráztam Zaynnek, hogy mi volt ez az egész.
-Szóval akkor nem pedofil és pelenkázni sem kell senkit? -könnyebbült meg a hírek hallatán. Csak bólintottam egyet mosollyal az arcomon. -De ezt még visszakapod. -nézett rám szúrós tekintettel, majd kezdetét vette a "munka".

3. fejezet: Nearly...

Fél óráig turkáltam a szekrényemben, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Kikészítettem az ágyamra, majd a fürdőt céloztam meg. A hajamat is megmostam és néhány hullámot varázsoltam bele. Amikor késznek nyilvánítottam magam, lementem, hogy megmutassam magam anyáéknak.
-Szép vagy kicsim, de...
-Jó apa, tudom! Semmi cigi, alkohol stb...-vágtam közbe, még mielőtt elkezdte volna a hegyi beszédet. Anya a kezembe nyomott egy körömlakkot, szerinte ezzel lett teljes a szett... Igaza is volt. Épphogy megszáradtak a körmeim, már kopogtak is az ajtón. Kinyitottam és Zaynnel találtam szembe magam. Elég feltűnően végigmért, ajkába harapott majd egy rossz fiús mosolyra húzódott a szája.
-Szia. -gázoltam bele köszönésemmel gondolataiba, amikről gondolom, hogy eléggé fantáziadúsak lehettek.
-Szia. Mehetünk?
-Öhm, persze. Sziasztok elmentem!
-Szia kicsim, ne gyere túl későn. Érezzétek jól magatokat! -szólt még utoljára apa. Az út nem volt zökkenőmentes, Zaynnel, Liammel, és Niallel mentem. Hát mellettünk sem lehet unatkozni, az biztos! Egy stílusos szórakozóhely előtt álltunk meg, a többiek már az ajtó előtt vártak minket. A szemem egyből megakadt egy gyönyörű, mosolygós lányon. Odalépetem hozzá, bemutatkoztunk egymásnak és megtudtam, hogy ő az a bizonyos Eleanor. Amikor beértünk, Harry el is tűnt a szemünk elől, Niall megcélozta a bárt, abban reménykedve, hogy itt valami kaját is adnak, mi pedig leültünk egy boxba.
-Gyönyörű vagy. -mosolygott rám Liam, és megsimította a karom. Azon a ponton, ahol hozzámért bizsergést éreztem.
-NA KEZDŐDJÖN A BULI!!! -kiáltotta el magát Louis és letett mindenki elé egy-egy alkohollal teli poharat.
-Köszönöm, én nem iszom! -toltam át Zaynnek a poharamat. Ő megrántotta a vállát és lehúzta az én poharam tartalmát is, majd felállt és megindult a táncparkett felé. Eleanor foglalt mellettem helyet.
-Nem jössz táncolni? -kérdezte.
-Hát nem igazán tudok... -pirultam bele.
-Ezért kéne innod valamit...hogy feloldódj! Nem kell leinni magad a sárga földig, csak egy kicsit lazítsd el magad. -mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy poharat. Bizonytalanul, de lehúztam a pohár tartalmát, ami eszméletlenül égette a torkom, majd melegség töltötte el az egész testemet.
-Na most már jössz táncolni?
-Még mindig nem tudok. -mosolyogtam rá, majd jött egy újabb alkohollal megtöltött pohár. Elmosolyodtam majd azt is lehúztam. Kezdtem feloldódni, ezért úgy döntöttem, hogy táncolok. A sok részeg fiatalnál biztosan nem fogok rosszabb látványt nyújtani. A zene ritmusára mozgattam a csípőmet, majd pár perc után éreztem, ahogyan egy férfi simul hozzám.
-Na gyere cica, ma jól fogunk szórakozni. -súgta fülembe. Alkohol és cigi szag áradt belőle, ami még jobban megrémisztett. Időközben El is eltűnt, ezért teljesen magamra maradtam. Az ismeretlen férfi, egyre erőszakosabban érintett meg, majd minden tiltakozásom ellenére, berángatott a mosdóba. Nekilökött a falnak, majd elkezdte lerángatni rólam a ruhámat.
-SEGÍTSÉÉÉG!- kiabáltam, teljesen reménytelenül, hiszen a hangos zenétől senki sem hallotta meg.
-Fogd be ribanc! -csattant tenyere az arcomon. Minden porcikám remegett, a szememből folyt a könny, teljesen kiszolgáltatott állapotban voltam.
-Hagyjon békén!!!- próbáltam kiszabadítani magam erős szorításából, miközben nyakamat csókolgatta. Mit sem törődve azzal, hogy mekkora fájdalmat okoz nekem minden egyes érintésével, kicsatolta övét majd megmarkolta a hajamat, és erőteljesen tépni kezdte. A könnyeim patakokban folytak.
-SEGÍTSEN MÁR VALAKI! ISTENEM SEGÍTS! -ordítottam, ez volt az utolsó reményem. Amikor úgy tűnt, hogy ez is elhagyott, teljesen letépte rólam a ruhámat, majd a fehérneműmtől próbált megszabadítani, amikor valaki rákiáltott a férfira.
-Hagyja békén és tűnjön innen! -ezzel a lendülettel húzott be neki egy akkorát, hogy abban a pillanatban esett a földre az a szemét. Nem tudtam ki az, nem mertem megfordulni, csak zokogtam.
-Jól vagy? -guggolt le mellém a megmentőm. Amikor felismertem a hangját, éreztem, hogy biztonságban vagyok, és már senki sem bánthat. Felnéztem rá, arcán talán meglepődöttséget véltem felfedezni.
-Basszameg.. Nem esett semmi bajod? -szorított magához, miközben én könnyeimmel áztattam el a pulcsiját. Nem tudtam kinyögni egy szót sem. Bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna, ha Zayn nem jön. Amikor sikerült valamilyen szintem megnyugodnom, egy kicsit elhúzódtam tőle, majd mosolyra húzódott a szám.
-Hogy tudsz még ilyenkor is így mosolyogni? -nézett rám értetlen fejjel.
-Te vagy az őrangyalom. -nevettem- Megmentettél. Soha sem tudom ezt meghálálni.
-Nem is kell. Az a lényeg, hogy jól vagy.- simogatta meg az arcomat. Levette a pulcsiját, majd rám adta. Eddig fel sem tűnt, hogy fehérneműben "ölelkeztünk", de bármennyire is érdekes: nem ez volt a legfontosabb.
-Szerintem menjünk haza. Szedjük össze a többieket. Gyere. -nyújtotta felém kezét, amit én habozás nélkül elfogadtam. Amikor a többiek megláttak, ijedt arccal jöttek hozzám és egytől-egyig megölelgettek. Egyáltalán nem voltak már józanok, de abban a pillanatban mintha minden alkoholmennyiség kiszállt volna belőlük. Nem kérdeztek semmit, csak öleltek, és ez nagyon jól esett.
-Sajnálom, hogy elrontottam a bulit. -hajtottam le a fejem.
-Ne hülyéskedj már. Mi sajnáljuk, hogy nem figyeltünk rád. -állt mellém Liam és megölelt.-Elhívtunk bulizni és még csak nem is voltunk veled. Ne haragudj.
-Nem haragszom. -mosolyogtam rájuk.
-Nem fázol? -lépett mellém Zayn.
-De...egy kicsit.
-Srácok induljunk!- szólt Zayn a többieknek. Liam és Niall már szállt volna be az autóba, amikor El közölte velük, hogy változott a felosztás, és ők a másik autóval mennek. Beültünk az autóba és már indultunk is. Csak néztem ki az ablakon és végiggondoltam az elmúlt fél óra történéseit: ...majdnem megerőszakoltak. Képek villantak be, és belőlem előtört a sírás. Eleanor magához szorított és a hátamat simogatta, amíg meg nem nyugodtam. 10 perc után kezdtem egyenletesen venni a levegőt és egy hálás pillantást vetettem felé.
-Nem kell elmondanod mi történt...sejtem. Tudod, amikor 15 éves voltam, velem nem "csak majdnem" történt meg. Egy buliból sétáltam haza, pár részeg férfi követett. Egyre gyorsabb tempót vettem fel, de ők is. Már futottam, nem tudtam merre menjek, lekanyarodtam egy utcába, pechemre zsákutca volt. Gusztustalanabbnál gusztustalanabb megjegyzéseket tettek, majd fogdosni kezdtek...
-El, nem kell elmondanod. -vágtam közbe. Erről senki sem beszél szívesen. Csak megöleltem és most már egymást nyugtattuk.
-Louis segített túllépni ezen. -mosolygott rám. -Te is találni fogsz valakit, aki majd segít. Előbb, mint gondolnád! De engem bármikor hívhatsz, ha valami probléma van.
-Köszönöm, ez nagyon sokat jelent. -mosolyogtam vissza.
-És engem is! Bármikor!! -szólt közbe Zayn. Nem elég, hogy megmentett még azt is felajánlja, hogy akár az éjszaka közepén is hívhatom. Igazából pont tőle nem vártam volna. Ő annyira távolságtartó volt velem az elejétől kezdve.
-Öhm, Zayn ma nem aludhatnék nálatok? - elég kínosnak éreztem ezt a kérdést, de nem mertem így hazamenni.
-De persze, ez egyértelmű. - ebben a pillanatban meg is érkeztünk El házához, kiraktunk és mentünk is tovább. Egy utcányira lakik csak tőlünk, ezért egy perc sem volt. Zayn segített kiszállni a kocsiból, hiszen még mindig remegtem és az ajtót sem bírtam kinyitni, nem volt hozzá erőm. Ahogy megfogta a kezem, az amúgy is remegő végtagjaim bizseregni kezdtek. Nem olyan bizsergés volt mint Liamnél, ez annál sokkal erősebb. A bejárati ajtót halkan nyitotta ki, hogy ne keltsen fel vele senkit és felvezetett a szobájába. Kivett nekem egy pólót és egy alsónadrágot, majd megmutatta, hogy hol találom a fürdőt. A meleg víz megváltásként hatott testemre. Minden gondolatot kizártam a fejemből, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy valamit nem tudtam...vagyis valakit: Zaynt. Amikor úgy döntöttem, hogy nem szeretném, ha miattam lenne túl sok a vízszámla, elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. Alaposan megtörölköztem, magamra kaptam Zayn által kapott "pizsamámat" és, ahogy kiléptem a fürdőből Zaynnel találtam szembe magam.
-10 perce kopogok, azt hittem valami bajod esett. -nézett rám aggódó tekintettel.
-Bocsi, pedig igyekeztem gyorsan zuhanyozni. -pirultam el.
-Semmi baj. Szerintem inkább feküdjünk le. Nem baj, ha mellettem kell aludnod? A kanapé nagyon kicsi, máshol meg nincs hely. - várta a válaszomat kíváncsian.
-Nem baj. -mosolyogtam rá. Mit csinálok??! Jó, végül is csak alszunk. Nyugi Faith! Bedőltem az ágy jobb felébe, Zayn pedig épp vette le magáról a pólót. Na jó, erre nem számítottam, gondoltam, hogy nem fog beöltözve aludni, de a póló maradhatott volna. Kidolgozott felsőteste a hasamban bizsergő érzést váltott ki. Lekapcsolta a villanyt, majd elfoglalta helyét bal oldalon.
-Nincs Bibliád? Tudod elalvás előtt szoktam olvasni... -még egy kínos kérdés tőlem.
-Öhm, nem igazán szoktam olvasni. Apa muszlim, anya keresztény én pedig... is-is. De igazából az egyikben sem hiszek különösebben... De, ha nagyon kell keresek neked valahol.
-Nem kell, maradj csak.- elgondolkodtam azon, amit mondott. Hogyan tud anélkül élni, hogy befogadná Istent?  Nem vagyok egy hittérítő, de fontosnak érzem azt, hogy mások is megismerjék Istent, és maguktól jöjjenek rá arra, hogy mennyire csodálatos. A ma "esti" imám legfőképpen Zaynért szólt, majd ezután a körülményekhez képest, nyugodtan aludtam el...Zayn mellett, aki néha-néha megremegett, horkolt és hangosan szuszogott, ezzel még jobban megnyugtatva engem. 

2. fejezet: Invitation

Egész éjszaka forgolódtam, le sem hunytam a szemem. Hajnali 5-kor kimásztam az ágyból a fürdő felé vettem az irányt, letusoltam és készülődtem. Soha sem érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam, nem érdekelt a kinézetem, de most egy kicsivel több időt töltöttem a tükör előtt, mint szoktam. Fél 7-kor már a konyhában ültem és a tegnapi napon járt az agyam. Zayn miért rohant el??
-Jó reggelt, hogy-hogy fent vagy?- zökkentett ki anya a gondolatmenetemből.
-Jó reggelt, nem tudtam aludni.
-Akkor csinálunk közösen valami reggelit?
-Anya, ezt most komolyan gondoltad? - tudni kell rólam, hogy még a pudingot is képes vagyok odaégetni. Sőt egyszer MŰANYAG tálcán raktam be a sütit a sütőbe, és arra mentem ki, hogy a tálca elolvadt, a süti pedig szénné égett.
-Igazad van, akkor csak teríts meg. -mosolygott rám. Kivettem a tányérokat, poharakat, evőeszközöket, leraktam az asztalra, majd szalvétát is tettem. Ahogy végeztem, apa jött ki a szobájából.
-Jó reggelt kicsim, te már fent vagy?- nézett rám értetlen fejjel.
-Neked is, nem tudtam aludni.
-Na ezt felírom valahova, ilyen sem volt még. -próbált viccelődni apa. Kicsit több alvásra van szükségem, mint a többi embernek...ez köztudott tény.
-Hahaha, poén! Na jól van, felkeltem a srácokat. -futottam fel az emeletre. Sehol nincs olyan képzés, hogy "hogyan juss be az öcséid szobájába anélkül, hogy valami beleálljon a lábadba?", szóval sikeresen ráléptem az összes játékra, ami a földön volt és Batman is csatát vívott a dobócsillag szerű fegyvereivel a lábam ellen, sajnos ő nyert. Hangosan felsikítottam, a srácok pedig leestek az ágyról, ezáltal fel is keltek.
-Máskor inkább anya keltsen.- szólta le Matt a technikámat, Jon pedig helyeslően bólintott, majd ásított egy nagyot.
-Ti pedig máskor pakoljatok össze. Na gyerünk, fogmosás, mosakodás, öltözés! Aki előbb van kész több nutellát kap a gofrijára.- inspiráltam őket, hogy gyorsabban készüljenek.
-Én kész is vagyok! -állt elém Jon teljes hadi öltözetben 3 perccel később. Na jó, ezt a taktikát ne vessétek be! Az egyik zoknija Pókemberes volt a másik pedig zöld-barna csíkos, egy kockás ing fölé(!) vett egy Batman-es pólót, a száján pedig még ott volt a fogkrém.
-Na jó ezt tekintsük döntetlennek, mindketten sok nutellát kaptok, de te menj és öltözz fel rendesen. -borzoltam össze a haját. A 2 rosszaság együtt jött le negyed 8-kor a konyhába, várva a jól megérdemelt extra csokis gofrit.
-Matt, ugye tudod, hogy több mint fél órát készültél? -szembesítettem a tényekkel.
-De megérte, jobban nézek mint Jon. - kidülledő szemekkel néztem rá, mert ez egy 5 éves szájából elég furán hangzott. Amúgy is tök ugyanúgy néznek ki, csak Matt haja fel van zselézve. Várjunk, fel van zselézve??!
-Ugyanolyan cukik vagytok mindketten, de te...hogy tudod használni a zselét? -néztem rá értetlen fejjel.
-Dave tanította. - ő az unokatesónk, 23 éves, de örök gyerek marad...
-Kinek akarsz tetszeni fiam? -kérdezte apa.
-Lux-nak. Még csak 4 éves, de bukom a fiatalabb lányokra. - na nekem több sem kellett, belőlem kitört a röhögés. Anyát is megmosolyogtatta, apa pedig félrehívta őt egy "férfias" beszélgetésre. Matt büszke mosollyal az arcán tért vissza az asztalhoz, apa pedig mosolyogva ült le anya mellé. Befejeztük a reggelit, én pedig indulhattam is a suliba. Igazából semmi érdekes nem történt, azon kívül, hogy matekból írtunk egy dogát, ami Zaynnek HÁRMAS alá lett. Elsőre nem rossz. Mondjuk nem tudom, hogy a tegnapi után eljön-e ma. A suliban semmi jelét nem adta annak, hogy ma esetleg jönne, szóval hazaindultam.
-Sziasztok- köszöntem, amikor beléptem az ajtón.
-Sziasz..Zayn merre van? -ráncolta a homlokát anya.
-Nem tudom... szerintem ma nem jön.
-Felhívom az anyukáját.- nyúlt a telefonjáért.
-Jajj nem kell, biztosan hazament, már a suliban is rosszul volt.- mentettem ki Zaynt. Miért csinálom ezt??! Anya letette a telefont és takarított tovább. Felmentem a szobámba és kipakoltam a táskámból. Holnap laza napunk lesz, csak irodalomra kell tanulni. 20 perc alatt végeztem is, bepakoltam és ledőltem az ágyamra. A plafont bámulva gondolkodtam azon, hogy mégis mi rosszat mondtam Zaynnek? Kimentem az erkélyemre és a kis faház felé fordítottam a fejem.
-Nem szeretem...egyáltalán...sőt mostanában idegesít.- hallottam meg Zayn hangját.
-Akkor szakíts vele, találsz nála sokkal jobbat.- adott neki tanácsot Liam, ha jól tudom.
-De...
-Nincs de. Csak azért vagy vele, mert jó az ágyban és mert jól néz ki, nem igaz? Hányszor kérdezte meg, hogy jól vagy-e vagy? Tudsz róla bármit is? Ő tud rólad valamit?
-Tudom, hogy amikor a nyakát csókolgatom akkor...
-Ne folytasd, kímélj meg a részletektől. - nevetett Liam. - de érted mire akarok kilyukadni?
-Értem és igazad van, csak...
-A te döntésed. De neked most nem korrepetáláson kéne lenned?
-De, de az a csaj....
-Mi van vele?- erre én is kíváncsi vagyok, kicsit közelebb hajoltam(már szinte lógtam a korláton), hogyha véletlenül halkabban beszélnének, akkor is mindent halljak. Na ez nem volt jó ötlet, abban a pillanatban megcsúsztam és egy sikítás kíséretében a bokorban landoltam.

*Zayn szemszöge*

-Ezt hallottad? -néztünk ki a kis ablakon Liammel. A látvány meglepett, Faith a bokorban fetrengett és próbált feltűnésmentesen kiszabadulni az ágak fogságából.
-Segítsünk már neki. -szaladt le a lépcsőn Liam, majd utána én is. Mondjuk én egész jól elszórakoztam a látványon, de jellemző Liamre ez a "lovagiasság".
-Nem esett semmi bajod? -aggodalmaskodott és próbálta kihúzni Faith-et a bokorból. Megmosolyogtatott  a bénázásuk.
-Kö-köszi...jól vagyok. -hajtotta le fejét Faith, ami már a piros sötétebb árnyalataiban tündökölt.
-Igazán nincs mit, biztosan jól vagy? Nagyot eshettél.. -tekintett fel Liam az erkélyre, hogy felmérje a magasságot.
-Csak nem megint hallgatóztál?- nyomtam meg a megint szót.
-Ki? Én? Ja, nem..csak...izé...- hebegett-habogott. Szóval hallgatózott.- bocsi mennem kell, meg kell etetnem a...kutyámat. Köszönöm Liam a segítséget. - mosolygott rá barátomra. Még észre sem vettem, hogy milyen gyönyörű amikor mosolyog. De ez a kutyás sztori nagyon gyenge volt, a másik probléma pedig, hogy csak Liamnek köszönte meg. Hé', én is segítettem volna...
-Asszem én is lerontok matekból... -nézte Faith-et, ahogy csukta be maga mögött az ajtót.
-Ezt most hogy érted? -néztem rá értetlen tekintettel.
-Nem semmi ez a csaj! Van benne valami...angyali.
-Ja, biztos izgi apácával járni. -nevettem ki.
-Te teljesen gyökér vagy.
-Csak vicceltem, szerintem is szép. -veregettem vállon. Kezdett hideg lenni, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a fűtött garázsba, úgyis mindjárt próbálunk a srácokkal. Louis és Harry már bent vártak minket, éppen valami furcsa, félreérthető pózban voltak.
-Nincs jobb, mint a békülős szex...- kacsintott Loui a kis fürtösre. Van köztük valami megmagyarázhatatlan kötődés-ne értsetek félre, csak baráti-, de szeretnek egymással szórakozni és "játszani a meleget".
-Niall merre van? - kérdeztem, miután megállapítottam, hogy nincs köztünk.
-Szerintem épp most fosztja ki a hűtőtöket.- közölte velem Harry. Ahogy ezt kimondta, Niall kajával teli kézzel és szájjal csatlakozott köreinkhez.
-Na kezdhetünk! -vette kézbe a gitárját.

*Faith szemszöge* 

Na ennél kínosabb helyzetbe nem is kerülhettem volna. Zayn most biztosan azt hiszi, hogy valami megszállott vagyok, aki minden percben hallgatózik, Liam pedig azt, hogy valami szerencsétlen, aki repülni próbált. Ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem el bámulni...mostanában ez elég sűrűn előfordul, mondhatjuk, hogy ez az új hobbim. Arra eszméltem fel, hogy mér nem is a plafont bámulom, hanem a szemeim önkénytelenül csukódnának le. Gyorsan felpattantam és elballagtam a fürdőig. Fél órán keresztül csak folyattam magamra a meleg vizet. Azt mondják, hogy zuhanyzás közben születnek a legjobb gondolatok. Hát, nem tudom, hogy ez mennyire jó gondolat, de holnap odaállok Zayn elé, és kerek-perec megkérdezem, hogy mi baja van... A csodálatos ötlet megszületése után, sikerült befejeznem a zuhanyzást, majd ezzel a  lendülettel dőltem is vissza a meleg ágyikómba. Szemeim egyből lecsukódtak...

-TE MÉG NEM VAGY FENT?- jött be a szobámba anya.
-Mi? Hol? Miért?- ránéztem a telefonomra ami fél 8-at mutatott, azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, de az olimpián résztvevő futókat megszégyenítő gyorsasággal mentem be a fürdőbe. Hát ilyen tempóban készültem is. 7:40-kor már úton voltam a suli felé, és nem is én lettem volna, ha nem hagyom otthon a TÁSKÁMAT. Félúton azért is vissza kellett fordulnom, szóval az első óra felénél sikerült betoppannom.
-Jó reggelt, elnézést a késésért. -nyitottam be a fizika terembe. Hogyha a tanár ölni tudott volna a szemével én már halott lennék.
-HÁT MAGA? NINCS IDŐÉRZÉKE? VAGY AZT HISZI, HOGY ÖN CSAK ÚGY MINDEN KÖVETKEZMÉNY NÉLKÜL KÉSHET AZ ÓRÁMRÓL? LE KELL, HOGY TÖRJEM! NEM KÉSHET!!!! - életemben először késtem, de úgy tűnik, hogy ez valami megbocsájthatatlan bűn. Nem tudom, miért kelettett ebből ekkora ügyet csinálni.-Üljön le, ezt majd még megbeszéljük.
Leültem a helyemre és az óra hátralévő részében próbáltam az átlagosnál is jobban meghúzni magam. Ez mind sikerült is volna, hogy Zayn nem dönt úgy, hogy üzenget egy kis papírfecnin.
-"Na mi van kislány? Csak nem túl sokat hallgatóztál az éjszaka? -Z" - lehet, hogy mégsem csak egy álarc: ő tényleg egy bunkó, arrogáns p*cs.
-"Csak nem szólt az ébresztőm. Te meg igazán leszállhatnál rólam...ja és nincs mit" -gyorsan összegyűrtem a papírt és, amikor a tanár háttal állt visszadobtam. Pár perc múlva jött is a válasz. Éppen hajtogattam ki a papírt, amikor a tanár kikapta a kezemből.
-Na jó, ez már több, mint pofátlanság. Késel az órámról és ahelyett, hogy figyelnél még levelezgetsz is. Irány az igazgatói!!!! Ezzel a "Z"-vel együtt. -remek, még el is olvasta. Sohasem voltam még az igazgatóiban, a szüleim ki fognak nyírni. Zayn büszke mosollyal az arcán jött mellettem.
-Ez ekkora dicsőség? -kérdeztem tőle.
-Ja nem, csak nem kell bent lennem fizikán...Amúgy mire írtad, hogy "nincs mit"? -nézett rám értetlen fejjel.
-Áhh ugyan semmi, csak miattad hazudtam a szüleimnek, mert nem vagy képes átjönni a szomszédba, amikor korrepetálás van... Anyu felakarta hívni a tiédet, én meg mondtam, hogy beteg vagy és azért nem jössz.
-Nem nagy cucc.-mondta flegmán.
-Neked talán mindennapos, hogy hazudsz a szüleidnek, de tudod én tisztelem őket annyira, hogy nem. Amúgy meg fogalmam sincs, hogy mi bajod van velem, segíteni próbálok, hogy azzal a kis mogyorónyi agyaddal kezdj valamit és ne bukj meg!!!- kitörtem... talán nem kellett volna, de ő sem tehet meg mindent. Erre nem jött válasz, szótlanul ültünk az igazgatónál, míg megkaptuk a fejmosást. Én megúsztam egy szóbeli figyelmeztetéssel, de Zayn kapott egy beírást, mert neki nem ez volt az első. Ezután külön váltak útjaink, csak az órán találkoztunk. Suli után, edzésem volt, ahol Zayn és a bandája a lelátón ültek. Tényleg inkább minket figyeltek, mint a pom-pom lányokat, sőt Zaynen és Harryn kívül mindenki közelebb ült, hogy jobban lásson. Az edzés végén Liam jött oda hozzám.
-Akkor ezek szerint nincsen semmi bajod, nagyon ügyesen játszol.- dicsért meg.
-Nincsen, viszonylag puhára estem, csak egy-két ág volt zavaró tényező. Kö-köszönöm.-pirultam el.
-Az járt a fejemben, hogy lenne-e kedved eljönni velünk bulizni egyet? Jön Louis barátnője is, nem egyedül lennél lány. -most csak álmodom, vagy komolyan Liam Payne hívott el bulizni a suli legmenőbb srácaival együtt?
-Megkérdezem otthon. -mosolyogtam rá, próbáltam leplezni, az örömömet.
-Megadod a számod? Mert akkor majd megírhatnád üzenetben. -nyújtotta felém a telefonját én pedig gyorsan bepötyögtem a számom, majd ez fordítva is megtörtént. -Köszi, akkor majd beszélünk. Szia Faith!-köszönt el. Ezek után boldogan sétáltam haza, és azon gondolkodtam, hogy milyen nézést kéne bevetnem, amikor anyáék elé állok, hogy engedjenek el bulizni. Anyáék eléggé régimódiak ilyen téren... Beléptem az ajtón, vettem egy nagy levegőt és odaálltam anyáék elé.
-Tudjátok ma péntek van, ilyenkor minden fiatal bulizni megy, és arra gondoltam, hogy elengedhetnétek engem is...jól tanulok, nincs velem semmi baj, segítek itthon is mindenben.... -néztem rájuk kiskutyaszemekkel. Egy ideig szigorú tekintettel néztek rám, majd megenyhültek az arcvonásaik és mosolyogva mondtak igent.
-DE vannak feltételeink...semmi alkohol, drog, cigaretta és nem későn érsz haza!! Nem ülsz be az autóba, ha a sofőr ivott, inkább hívj taxit!!! -én csak bólogattam, majd amikor abbahagyták az oktatást, nyomtam gy puszit az arcukra és felvonultam a szobámba, előkaptam a telefonomat és írtam Liamnek, hogy mehetek, válaszul kaptam, hogy 10-re itt vannak értem. Akkor tudatosult bennem, hogy a suli legmenőbb srácaival megyek bulizni.....